Egyre-másra döntik le a szobrokat Amerikában. Elsősorban a Konföderációs árulók a Jim Crow-érában felhúzott szobrai esnek áldozatul ennek, de rabszolga-kereskedők vagy konkvisztádorok is (újabban pedig válogatás nélkül bárkinek a szobra, akit nem ismernek, az is áldozatul esik, mert feltételezik, hogy neki is dőlnie kell). Kolumbusz szobrai közül volt, amelyiket lefejeztek, volt, amelyiket vízbe löktek, de az biztos, hogy sorra dőlnek az ő szobrai is az Államokban. Miért kerültek ki az ő szobrai olyan nagy számban Amerika-szerte, mitől olyan nagy az "Amerika felfedezőjével" szembeni nagy ellenérzés? Európából nézve azt hihetnénk, hogy ez egyértelmű túlkapás, a szobordöntögetés barbár cselekedet, holott Amerikában, legalábbis Kolumbusszal szemben, jó ideje a levegőben volt már ez.

Lefejezett Kolumbusz-szobor Bostonban (A Washington Post képe)

Nézzük, hogy mit tudunk Kolumbuszról! 1492-ben, Granada elestének, a reconquista befejezésének évében egy olasz tengerész, Kolumbusz Kristóf, odaállt a spanyol királyi pár, Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd elé, hogy szerinte a Föld nem lapos, hanem gömbölyű, ezért ő menne, és felfedezne egy sokkal rövidebb és biztonságosabb utat India felé. A királyi pár bölcsen úgy döntöttek, hogy egy kisebb haderőt rendelkezésére bocsájtanak, Isten nagyobb dicsőségére. Kolumbusz pedig nem tévedett, a hajói valóban nem estek le a Föld széléről, hanem eljutottak Amerikába, ezzel ő lett annak felfedezője! Igaz, hogy azt hitte, Indiában van, de bátorságáért (és Isten nagyobb dicsőségére) mai napig őt tartjuk Amerika felfedezőjének, annak bebizonyítójának, hogy a föld nem lapos vagy nem banán alakú (bámulatos, hogy hol tart már a tudomány), így aztán teljesen megérdemelt, hogy Amerika-szerte legyenek köztéri szobrai.

Ez a kép teljes egészében téves, de nem csak kicsit, hanem minden egyes részletében.

Kezdjük az elején!

Kolumbusz korában teljesen elterjedt vélekedés volt, hogy a Föld gömb (geoid) alakú, és nagyjából tudták a pontos méreteit is az ókor óta. Azért nem indultak el Nyugat felé, mert nem tudták, hogy létezik még egy kontinens Európa és Ázsia között, és úgy hitték, öngyilkossági kísérlettel ér fel útnak indulni abba az irányba. Kolumbusz nem volt nagy tengerész, nem tudott térképet olvasni (viszont rajzolt egy párat, és azokra támaszkodva tervezte meg utazását), nem ismerte az asztroláb használatának módját, az utazása során meghamisította a hajónaplót, hogy a tengerészei ne tudják, hogy mennyire messze vannak még a céltól. Az általános vélekedéstől eltérően pont ő nem hitt a gömb alakú Földben, ugyanis azt hitte, körte alakú. Mielőtt a királyi pár engedélyt adott volna az útra, Kolumbusz bepróbálkozott Franciaország királyánál, majd Portugália királyánál, utána Medina-Sidonia hercegénél, majd Medinaceli őrgrófjától próbált támogatást kérni felfedezőútjához. Mindössze ezek után ment Spanyolország uralkodói párosához, ám elsőre ők is kikosarazták őt, mint ahogy azt Amerika nyavalyái I. - a Kolumbuszék által behozott járványok című cikkemben már megírtam.

Minden bizonyíték ellenére partra szállásakor azt hitte, India közelében van, így elnevezte a taínó őslakókat indiánoknak. Az őslakókkal kegyetlenül bánt, vérengzést rendezett közöttük, így aztán képes volt kiirtani egy sziget teljes lakosságát. Észak-Amerikában sosem járt. Meggyőződése volt, hogy az őslakók aranyat rejtegetnek, ezért aki nem teljesítette az aranybeszolgáltatási-kvótát, azt kivégeztette. Annyira elborult vérengzései voltak, hogy harmadik útjáról bilincsbe verve szállították haza, mert az ellenőrzésére küldött nemes letartóztatta.

Amerikát nem ő fedezte fel, mert nem lehet valami olyat felfedezni, ahol már laknak emberek. Az amerikai őslakók még a legutóbbi jégkorszak idején, kb. 14 000 évvel ezelőtt, amikor sarki jégsapkák megnövekedése miatt alacsonyabb volt a tengerek vízszintje, keltek át a mai Bering-szoroson, ami akkor szárazföld volt, és amit ma Beringiának mondanak. Nem is Kolumbusz volt az első európai, aki partot ért Amerikában, mert az Vörös Erik fia, Leifr Eiríksson volt, aki a középkori meleg periódus időszakban a viking felfedezők egyike volt -- ekkor alapítottak kolóniákat a vikingek a Feröer-szigeteken, Izlandon és Grönlandon is. Kolumbusz késői éveire teljesen megbuggyant, halála előtti évében megírta a Jövendölések Könyvét, amelyikben megpróbálta bizonyítani, hogy felfedezései egyértelműen következnek a Bibliából, ő csak beteljesítette Isten akaratát. 

Kolumbusz útjai

És akkor most egy kicsit bővebben kifejtve!

Az első emberek Amerikában

Ahogy azt Jared Diamond A harmadik csimpánz felemelkedése és bukása című könyvében írja: a mai amerikai őslakók Kanadától le egészen a Tűzföldig sokkal egyformábbak fizikai tekintetben, mint a többi kontinens lakói, s ebből arra lehet következtetni, hogy nem alakulhatott ki genetikai sokféleség, mert nem volt elég idő arra, hogy kialakuljon. Ázsiai eredetük már azelőtt nyilvánvaló volt, hogy a régészek feltárták volna az első rájuk vonatkozó bizonyítékokat, hiszen a mai őslakók hasonlítanak az ázsiai mongoloidokra. Számos későbbi genetikai és antropológiai bizonyíték szól emellett a következtetés mellett. A térképre ránézve rögtön szembeötlik, hogy a mai Bering-szoroson keresztül át lehet a legkönnyebben Ázsiából Észak-Amerikába átjutni, ráadásul a két kontinenset összekötötte egy földhíd, Beringia, amely kb. 25 ezer évvel ezelőttől fogva létezett kb. 10 000 évvel ezelőttig.

A homo sapiens elterjedése a különböző földrészeken

Önmagában persze a földhíd megléte még nem elég ahhoz, hogy az Amerikák benépesüljenek, kellett hozzá, hogy éljenek emberek a szibériai parton is. Ott viszont a rossz éghajlat miatt csak nagyon későn települhettek meg. A szabályosan egymásra rakott mamutcsontokból házat építő kőkorszaki vadászoknak Ázsia vagy Kelet-Európa mérsékelt égövéről kellett származniuk. 20 000 évvel ezelőtt viszont már biztosan éltek ott emberek, mamutvadászok, a régészeti leletek szerint, s kb. 12 000 évvel ezelőtt felbukkannak Alaszka területén a szibériai vadászok kőszerszámaihoz hasonló eszközök is. Amikor sikerült átkelni az embereknek végül Észak-Amerikába, akkor ott megalapították a clovisi kultúrát. (Azért clovisi, mert az új-mexikói Clovis városa melletti ásatásokban bukkannak fel kőszerszámaik először.) A clovisi kultúra népei ezek után nagyon gyorsan elfoglalták a teljes Amerikát, nagyjából 10 500 éve már leértek Dél-Amerika aljáig, és újabb és újabb kultúrákat alakítottak ki, melyek a clovisitől már eltértek. Kiirtották a mamutokat, a masztodonokat, amerikai elefántokat, a tevéket és lóféléket, az óriás földi lajhárt, több tucat egyéb nagyemlőst, szinte mindent a bölény kivételével. Észak-Amerikában a nagyemlősök nemzetségeinek 73%-a veszett oda, Dél-Amerikában 80%-uk. Egyszerűen ezek a nagytestű emlősök nem voltak felkészülve az ember által jelentette veszélyre. Egy-egy elefánt kb. 22 hónapig vemhes, feltehetően a mamutok is legalább ennyi ideig voltak azok. Ilyen lassú szaporodás mellett bőven elég, ha egy nagyjából 100 példányos csordából évente egy azaz 1 állatot sikerül elejteni (pláne, ha az egy vehmes nőstény állat), a csorda gyorsan ki fog pusztulni. Így is történt. Amerikában számos kultúra alakult ki (hogy aztán néhányuk villámgyorsan el is tűnjön, mint pl. az anasázi kultúra). Így aztán egyáltalán nem lehet mondani, hogy Kolumbusz "fedezte fel" Amerikát. Pont annyira fedezte fel, mint amikor egy amerikai elutazik Spanyolországba, és "felfedezi" azt.

Leifr Eiríksson és a viking telepesek

A középkori meleg időszak Skandináviának hosszabb gabonatermesztési időszakot, nagyobb népsűrűséget hozott (kevesebben haltak éhen télen), írja Brian Fagan A nagy felmelegedés című könyvében. A nagyobb népsűrűség földhiányt okozott, így számtalan fiatal férfi számára ez rosszabb életlehetőségeket eredményezett. Minden nyáron fiatal férfiak ültek hajókba és indultak útnak; felfedezni, ha úgy alakul, kereskedni, ha úgy alakul, akkor pedig fosztogatni. Ahogyan az északi vizeken enyhült az éghajlat, és a bejegesedés mértéke csökkent, a part menti hajózás mesterei kimerészkedtek egyre messzebb a norvég területekről. Sok hajó sose tért vissza: hajótörést szenvedtek, befagytak, ám egyre északabbra tudtak végül kikötni, sorban telepedtek le az északi szigeteken.

Leifr Eiriksson annak a Vörös Eriknek a fia volt (innét az, hogy Eriksson), akit emberölés miatt száműztek Grönlandra. A hagyomány szerint ő, Leifr, volt az első európai, aki partot ért Észak-Amerikában, valahol Újfunland térségében. Korábban 999 körül visszautazott a mai Norvégiába, ahol megkeresztelték, és megkapta feladatul, hogy terjessze el a kereszténységet Grönlandon. A viking felfedezők útjairól sagák szólnak; ezekből tudjuk, hogy hova és meddig jutottak el. Az akkori idők jóval enyhébbek voltak, mint akár még a mostani klíma is; ez volt a középkori meleg időszak (800-1200). (Ez után jött egy jelentős lehűlés, benne a kis jégkorszakkal.) Leifr a leírások szerint vadon növő szőlőt talált Újfunlandon; ezért azt a területet elnevezte Vinlandnak. Szinte biztosan egy másik növény termését nézte szőlőnek, de ettől még ő annak hitte, innét a név. A visszaúton megmentett egy hajótörött izlandi legénységet, ezzel kiérdemelte a "Szerencsés" nevet is. A vikingek megpróbáltak berendezkedni Grönlandon és Vinlandon is. Izland ekkoriban fákkal benőtt, jó termőtalajú sziget volt, Grönland hidegtől védett részein pedig bőséges fű nőtt.

Grönlandi viking keresztény templom maradványai

Grönland 99%-a lakhatatlan, ám az az 1% sem kicsi. A teljes területe 2 166 ezer négyzetkilométer, annak századrésze is 21 600 négyzetkilométer, egy negyed Magyarországnyi. Ma 55 ezer ember él meg ezen a területen. A vikingek két, mélyen bekanyargó fjord mentén településeket hoztak létre. Nagyjából 1000 és 1400 között ez a két település számított a vikingek legnyugatibb állomásainak, itt vasszerszámokat kovácsoltak meteorvasból, marhákat legeltettek, latinul és óskandinávul írtak, templomokat építettek, és európai módra öltöztek nagyjából 5000-en, legalábbis így ír erről az időszakról Jared Diamond egy másik, az Összeomlás című könyvében. Nagyjából 250 farmon éltek, azaz, farmonként nagyjából 20-an, 14 templom körüli 14 településbe rendeződve. Ekkor Grönlandon a talaj dúsabb és táplálóbb volt a mostaninál, aminek nem csak az volt az oka, hogy kedvezőbb volt az éghajlat, hanem az is, hogy a jégkorszak óta évezredek alatt csak gyarapodott, emberi művelés nem merítette ki. A vikingek a dús legelőknek megörültek, nem tudták, hogy az itteni talaj sokkal gyorsabban merül ki, sokkal lassabban regenerálódik, mint az otthoni. A vikingek juhot, marhát, sőt, még disznót is hoztak magukkal; ez utóbbi katasztrofális hatásokkal járt, ugyanis, noha otthon a dús erdőkben lehetett őket makkoltatni, Grönlandon kénytelenek voltak a földből gumókat kitúrni, ezáltal meggyorsítva a föld kimerülését. Summa summarum, amikor a klíma rosszabbodott, egyszerűen nem tudták folytatni korábbi életvitelüket, sem földművelésből, sem állattartásból nem tudtak megélni; nem voltak képesek eltanulni a sarki vadászat fogásait, nem tudták (vagy akarták) átvenni az inuitok életmódját. Ragaszkodtak európai, viking hagyományaikhoz, és ahhoz a meggyőződésükhöz, hogy kifejezetten káros változtatni a régi szokásokon, ha azok már ennyi időn keresztül biztosították a megélhetést. A klíma változásával viszont ezek a rész szokások már semmit sem értek. (Ha a történet ismerős, akkor az azért van, mert "mindez már megtörtént korábban, és meg fog megint történni", ahogy azt a Battlestar Galactica című sorozatban is mondják, meg talán még a buddhisták is.) Izland irányából sem jöttek újabb hajók, újabb szállítmányokat illetve menekülő útvonalat biztosítva. Számuk egyre fogyatkozott, amíg mind vagy éhen haltak, vagy az inuitok meg nem ölték őket.

Vinlandon a vikingek még kevésbé voltak szerencsések, a helyi őslakók nagyjából egy évtized alatt kiszorították őket. A vikingek számára túl veszélyes volt az ismeretlen terepen megmaradniuk. Ettől még ők voltak az első európaiak, akik lábukat tették Észak-Amerika területére.

Kerek-e a föld vagy palacsinta alakú?

A középkorban minden értelmes gondolkodó számára evidencia volt, hogy a Föld gömb alakú. Sőt, már az ókorban is. Ahogy azt Birkás György is leírta, több, mint 2200 éve Eratoszthenész meg tudta mérni a Föld nagyságát. Azt, hogy a Föld gömb alakú, már az ő korában is sokan feltételezték, például abból, a Föld Holdra vetett árnyéka íves, a közeledő hajóknak először az árbóca látszik, stb.

Eratosztenész megtudta, hogy Szüénében (a mai Asszuán) június 23-án délben a Nap nem vet árnyékot. Ezért aznap Alexandriában megmérte a delelő nap merőlegestől való eltérését. A kapott szögre, ami egyenlő a két város szögtávolságával, 7°12'-et mért. A két város távolságát 5 000 sztadionra becsülte, ebből a Föld kerületére 39 700 km adódott, amely nagyon közel van a valóságos értékhez (40 075 km). Később csak rontottak az eredményen.

Kolumbusz saját maga rajzolt olyan térképeket, amelyekkel házalt a különböző uralkodó udvaroknál. Az akkori közvélekedéssel ellentétben sokkal kisebbnek gondolta, vélte a Földet, így pedig már lett volna értelme elindulni Nyugat felé, Indiába. Saját számításai szerint mindössze 5 600 kilométerre volt Portugália Japántól (a valóságban nagyjából háromszoros távolságra van, mármint, ha keresztül tudna hajózni az amerikai szárazföldön). Végül (mint írtam) meggyőzte a spanyol uralkodópárost, akik a lehető legkevesebb felszereléssel indították útnak. Földrajzi tudását a Bibliából merítette, mai ésszel nézve megrögzött, bigott keresztény volt, ráadásul imádta Marco Polo történetét, az utazásairól szóló könyvet többször kiolvasta és kijegyzetelte. Célja volt az ázsiaiak kereszténységre való megtérítése is.

Miután az általa rajzolt térképek és a valóság nem egyezett, megtalálta a megfejtést: a Föld körte alakú! Csak így tudta összeegyeztetni tapasztalatait és előfeltevéseit.

A körte-alakú Föld rajza még csak nem is teljes, hiszen azt hitte, hogy rajta az Édenkert egy mellbimbó, valahol a mai Venezuela térségében

Mennyire volt rossz tengerész Kolumbusz? Nem annyira, csak csalt a cél érdekében

Kolumbusz tehát pocsék volt felfedezőnek, mert egy olyan kontinenst fedezett fel, ahol már laktak emberek, ráadásul összekeverte Ázsiával. Csapnivaló volt térképésznek, hiszen saját maga által rajzolt térképek mentén haladt. Mennyire volt rossz tengerésznek?

A válasz az, hogy nem annyira. Utazása előtt bejárta Európa partvidékét, feltehetően még Izlandra is eljutott, Írországba biztos. Ha eljutott Izlandra, akkor hallhatott történeteket a nyugati településekről, melyeket Ázsia szigeteinek gondolt. Viszont az biztos, hogy meghamisította a hajónaplót, hogy a legénysége ne higgye azt, hogy mennyire messzire jutottak már (szárazföld meglátása nélkül), de mivel, mint tudjuk, rosszul becsülte fel a Föld nagyságát, a hamisított adatai véletlenül még közelebb is voltak a valósághoz, mint amit ő valóságosnak vélt.

A harmincharmadik napon, hogy elhagyták a Kanári-szigeteket, végre láttak faágakat úszni a vízfelszínen. Ez azt jelenhette csak, hogy közel van a szárazföld. Szükségük is volt erre, mivel készleteik kiapadóban voltak. Ázsia felé a nyugati útnak csak egynegyedét tette meg eddig, ha nem jött volna szembe egy kontinens, minden bizonnyal éhen- és szomjan haltak volna matrózai, köztük, a 90 fős legénységből, 20 tinédzser korú fiú, ahogy az akkoriban szokás volt (köztük a legfiatalabb 12 éves).

Kolumbusz, a hódító

Kolumbusz saját maga írta: "Amint megérkeztünk Indiába, az első szigetekre, fogtam pár bennszülöttet és rabságba vetettem, hátha megtanulnak egy kicsit a nyelvünkön és felvilágosítást adnak az országaikról." Mi mást tehetett volna?

"Nincsenek fegyvereik, és majdnem meztelenek. A fegyvereinktől félnek, így aztán még ha ezren is támadnának ránk, sem bírnának három felfegyverzett spanyol ellen. Így aztán tökéletesen megfelelőek arra, hogy munkába fogjuk őket, hogy megcsináljanak mindent nekünk, hogy városokat építsenek számunkra, és hogy felruházzuk őket." (A fordítások sajátok Howard Zinn könyve alapján.)

A taínók kezdetben nagyon közvetlenek voltak, ajándékokkal kedveskedtek az utazóknak, sőt, aranyékszereket is hoztak. Nem sokat, csak annyit, amennyi volt, fülbevalókat, díszeket. Ez hiba volt. Kolumbusz később sokszor vádolta őket azzal, hogy csak rejtegetik előle az aranyat.

Kolumbusz, hogy lenyűgözze a tainó őslakókat, még el is süttette a puskákat párszor (azok a kardot sem ismerték, élén fogták meg, hogy jól megvágják magukat). Aztán pedig az egész szigetet a spanyol korona alá rendelte. Úgy gondolta, hogy az őslakóknak abból csak hasznuk lesz, ha a spanyol korona részei. Egy hosszas kiáltványt olvasott fel (spanyolul) fennhangon (később is minden új szigeten, ahol partra lépett), amiből az őslakók persze egy szót sem értettek (mert nem tudtak spanyolul). Ebben ismertette a világ keletkezésétől fogva a keresztény civilizáció érdemeit (spanyolul), majd felszólította a bennszülötteket (spanyolul), hogy ismerjék el szabad elhatározásukból uralkodójuknak a spanyol királyt. Ha megteszik, akkor örömmel látják őket a birodalmon belül, ha nem, akkor készüljenek fel a háborúra a spanyolokkal. A taínók nem válaszoltak (spanyolul), mert sokszor ott sem voltak a partra szállás helyén. Így aztán kijelentette, hogy ez a föld mostantól jogosan a spanyol korona birtoka, és el is nevezte spanyolul a szigeteket, amelyeken kitűzte a spanyol zászlót is.

Kolumbusz és a taínók találkozása egy ideális világban

Miután a legnagyobb hajó, a Santa Maria homokra futott Hispaniola szigetén (mai Haiti és Dominika), a faanyagából erődöt építtetett, harminckilenc emberét hátrahagyva helyőrségként, majd visszautazott, magával víve aranyat és pár bennszülött foglyot, akik talán azt sem tudták, hogy rabszolgákká lettek. Ferdinánd és Izabella hősnek kijáró pompával ünnepeltették, kinevezték a Messzi Vizek Admirálisának (vagy valami hasonló idióta címet adtak neki), az utazásáról szóló könyve pedig  kilenc kiadást is megért 1493 és 1500 között. Az uralkodóknak rabszolgákat és főleg: aranyat ígért. Beszámolója szerint Hispaniola lakossága csak úgy fürdik az aranyban, amely könnyűszerrel kinyerhető a folyóvizekből.

Második útján már 17 hajóval és 1200 emberrel érkezett. Kormányzóságot ígértek neki, és a hazajuttatott arany tizedrészét. Az uralkodói páros sürgette, hogy térítse meg szegény taínókat, hogy halhatatlan lelkük testi haláluk után nehogy a pokolban, bocs, nagybetűvel, a Pokolban senyvedjen haláluk után.

Hispaniola szigetén (melyet Japánnak hitt, Kubát meg Kínának) Kolumbusz harminckilenc emberének nyoma sem volt. A taínók leölték őket, miután azok túlságosan is sokat akartak tőlük kicsikarni, nem csak élelmet, de az asszonyaikat, gyerekeiket, mindenüket. Ez elég volt Kolumbusznak arra, hogy büntető hadjáratot indítson a spanyol korona nevében. Lovasokkal, harci képzést kapott kutyákkal, fémkardjaival és puskáival szabályos mészárlást rendezett a taínók körében. A foglyokat visszaküldte volna rabszolgaként Spanyolországba, de az úton többségük meghalt, így a későbbiekben erről letett. A túlélő őslakóknak meghagyta, hogy mind, 14 éves kortól felfelé, hozzanak neki aranyat egy bizonyos mennyiségben, mivel meg volt győződve arról, hogy tele vannak a földek és a vizek arannyal, csak őelőle rejtegetik. Aki nem tudta ezt a kvótát teljesíteni, annak csuklóból levágatta mindkét kezét (Kirkpatrick Sale szerint), és hagyta elvérezni. Sok taínó ezek után elbujdosott vagy öngyilkos lett. Minden férfit és nőt munkára fogtak, akik így nem csak, hogy nem tudtak gyermekeket nevelni, de világra sem tudtak hozni. Az állapotos, meggyötört és kiéheztetett nők gyakran elvetéltek, vagy belehaltak a szülésbe, ha született is gyerek, nem tudták táplálni, ráadásul még az európai bevándorlók betegségei is megtizedelték őket. Így aztán San Salvador lakossága, amely nagyjából 250 000 fő, illetve Hispaniola sziget bennszülött lakossága, amely nagyjából 750 000-es lehetett Kolumbusz érkezésekor, 1535-re kereken 0 illetve nagyjából 500 főre csökkent (1650-re már nekik sincs nyomuk). Bartolomé de Las Casas, egy fiatal pap, meg is írta egy 1518-as pestisjárvány kitörésekor, hogy "az Úr így szabadította meg őket a szenvedéstől, melyet főképp a bányában dolgozók szenvedtek el." Las Casas írta meg Az indiánok történetét több kötetben, ez egy nagyon fontos forrásunk erről az időről. Ennek az ismertetésétől eltekintenék most, ám megjegyzem, miután látta, hogy milyen ütemben halnak meg az őslakók, ő volt az első, aki felvetette, hogy afrikai rabszolgákkal kéne őket pótolni, hogy legyen ki, aki megműveli a földeket (nyilván az európaiak számára ez teljesen elképzelhetetlen volt, hogy ők dolgozzanak). Las Casas jegyezte fel azt is, hogy pár spanyol, csak, hogy a kardjuk élességét próbálják, megpróbáltak kettéhasítani taínókat. Amikor egy nő kétségbe vonta Kolumbusz testvére, Bartolomeo nemességét, az kivágatta a nyelvét, de csak miután meztelenül egy szamár hátán végigkergette az utcán. Kolumbusz gratulált neki a családi becsület megvédéséért.

Las Casas elmondása alapján készült nyomat. Joos van Winghe és Theodor dr Bry műve

Kolumbusz kimondottan cudarul bánt az őslakókkal, és ezt megtudta a királyi pár is. Úgy rendelkeztek, hogy tilos a taínókat rabszolgaságba vetni, kivéve egy megindokolt háború folyamán fogolyként. Így aztán a kolonizálók minden egyes esetben azt mondták, hogy ez így történt, és tovább folyt az őslakók irtása illetve rabszolgaságba vetése.

Az olasz egyébként a spanyol telepesek között sem volt népszerű. Hirtelen haragú és zsarnokoskodó személy volt, gyakran lázadoztak ellene, amelyekre még kíméletlenebb megtorlásokkal válaszolt. Harmadik útja alatt, 1500-ban az uralkodói pár visszavonta megbízatását, és egy nemest küldtek ki, hogy felügyelje őt. Ez a nemes, Francisco de Bobadilla, azonnal láncokba verette, amint 1500-ban utolérte őt Hispaniola szigetén, Santo Domingo városában, és visszaküldte Európába, mint foglyot. Ez után még egy útja volt, ám tekintélye megroggyant, ahogy a kormányzói címét is elveszítette. Ahogy írtam, utolsó éveiben keresztény misztikával foglalkozott, megpróbálta bebizonyítani, hogy utazásait Isten vezette, és ő végig Isten nevében járt el, János Jelenések könyvére alapozta ezt.

Kolumbusz mítosza -- itt jön a képbe Washington Irving

Bár az Államok lakói tisztában voltak azzal, hogy Kolumbusz útjai nyitották meg a lehetőséget a kolonizációra is, mégis, évszázadokon keresztül Kolumbusz csak egy lábjegyzet volt. Annyira számított, hogy nem volt brit -- tőlük vívták ki az amerikaiak a függetlenségüket. Aztán 1829-ben Washington Irving megírta a történetét, nagyon erősen eltúlozva (Kolumbusz Kristóf életének és utazásainak története). A könyvet Amerikában négy, Angliában három kötetben adták ki. (Emlékeztetnék, hogy ez az az időszak, amikor még bőven virágzott a rabszolga-kereskedelem Amerika határain belül.) Egészen Samuel Eliot Morrison 1942-ben megjelent könyvéig ez számított a legnépszerűbb Kolumbusz-életrajznak. Gyakorlatilag ő találta ki azt, hogy Kolumbusz idején mindenki laposföld-hívő volt, hogy Kolumbusz egy fantasztikus felfedező volt, aki halált megvető bátorsággal indult Nyugat felé, noha senki sem hitt abban, hogy sikeres lehet a küldetése (ez valóban igaz, csak ugye, más okból kifolyólag), és elhallgatta a kellemetlen részeket, pl., hogy pocsék tengerész volt, viszont gyakorlatilag népirtást rendezett (Isten nevében). Egy mítoszt teremtett, mert egy mítoszt akart teremteni, mert akkor fogynak jól a könyvek. Még a spanyol nyelvű források felhasználásától is eltekintett, ugyanis Washington Irving nem történetíró volt, hanem író, ő írta például Az Álmos-völgy legendáját is. Tehát amit írt, az egy fikció. Az egy fikció volt, hogy Kolumbusz idején az emberek azt hitték, a Föld lapos. Az egy fikció, hogy Kolumbusz egy rettenthetetlen, bátor felfedező. Ezt a fikciót Washington Irving írta meg. Arra szegény nem számított, hogy történetét később az olasz amerikaiak (vagy amerikai olaszok) majd szó szerint veszik, majdnem 100 évvel később.

Egyébként Irving volt az, aki New York városát Gothamnak nevezte el. Ő találta azt is ki, hogy Szent Miklós (=Mikulás) egy rénszarvas vontatta repülő kocsiból szórja ki az ajándékokat.

Az olasz amerikaiak kilobbizzák maguknak a Kolumbusz-napot (meg a szobrokat)

Amikor pedig az olaszországi bevándorlók beérkeztek az államokba, 1880-tól kb. 1924-ig több, mint négymilliónyian, közutálatnak örvendtek (mint minden bevándorló-réteg, az írek is, a zsidók is, a szlávok, a kínaiak, újabban meg a Mexikó irányából származó latinók illetve az arabok). Hát még csak fehérnek sem néztek ki! (Az angol-német bevándorlókhoz képest.) Az olasz kisebbség ekkor fedezte fel magának Kolumbuszt, az Irving által ábrázolt Kolumbuszt, és ekkor kezdtek rá hivatkozni, hogy dehát Amerikát is egy olasz fedezte fel, jogunk van jönni! A szobrait jellemzően az 1920-1950-es években állították. A valaha volt legnagyobb olasz amerikaiként (vagy amerikai olaszként) hivatkoztak rá, ezzel védték magukat az etnikai alapú előítéletek ellen. A Kolumbusz lovagjai nevű szervezet, illetve más amerikai olasz szervezetek intenzív lobbizásba kezdtek, hogy megtartsák a Kolumbusz-napot szerte Amerikában, és végül sikeresen elérték, hogy Franklin Delano Roosevelt 1934-ben október 12-ét Kolumbusz-nappá, hivatalos ünnepnappá nyilvánítsa! Később egyre több helyen kezdték ezt ünnepelni. Egészen nagyjából 30 évvel ezelőttig.

Bevándorló-ellenes rajz a XX. század elejéről

Olaszoknak vagy színesbőrűeknek nem kell jelentkezniük. Az írek, szlávok, zsidók sokkal rosszabbul jártak ebben az időben, azt is meg kell hagyni

Az első kritikák majd Kolumbusz szerepének átértékelése; eljön a szobrok ledöntésének ideje

Samuel Eliot Morison, egy harvardi történész volt, aki először megpróbálta módosítani a Washington Irving által kialakított képet Kolumbuszról. Az óceán admirálisa: Kolumbusz Kristóf élete című könyvét 1942-ben adta ki, és abban egészen pontosan leírja: "Az a kegyetlen gyakorlat, amelyet Kolumbusz kezdett el, és utódai folytattak, teljes népirtásnak számít." Majd folytatta azzal, hogy mennyire bátor volt az olasz, hogy kihajózott Nyugat felé. Tehát nem tagadta el a valóságot, még le is írta, csak nem erre helyezte a könyv hangsúlyát. A mondatok között elveszett ez az információ. Számára Kolumbusz hős, a bennszülöttek meg járulékos áldozatok, sajnos, ez van. A következő komolyabb elmozdulás Kolumbusz értékelésében Howard Zinn nevéhez kötődik. Az emberek Egyesült Államainak története című könyve 1980-ban jelent meg (először). Utána meg nagyon sokszor. Ez az a könyv, amelyet évről-évre egyre nagyobb példányszámban adtak ki, ahogy egyre jobban elterjedt. Zinn deklaráltan nem a győztesek, hanem a vesztesek, a kisemmizettek, a szegények, azaz a társadalom kevésbé szerencsés felének nézőpontjából írta meg a könyvét. Vállalta, hogy ő lesz az utólagos védője mindazoknak, akiket igazságtalanság ért. Ő tanította meg az amerikaiakat arra, hogy újra kell időről-időre értékelni a történelmet. Ő írt Kolumbuszról először úgy, mint aki valójában volt, talán el is túlozva negatív tulajdonságait: nem hogy hős volt, hanem egyenesen tömeggyilkos.

Kolumbusznak az Államokban több, mint 150 szobra áll(t nem sokkal ezelőttig). Andrew Coumo, New York kormányzója pont amiatt nem ért egyet az ő szobrainak elvitelével, mert hogy az amerikai olaszok számára kulturális jelentőséggel bír. (Pontosan ebből a célból voltak ezek a szobrok felállítva, hogy kiemeljék az olasz örökséget.)

A 90-es években még nem a kritika hangján szóltak Kolumbuszról, erre jó példa a Gerard Depardieu és Sigourney Weaver főszereplésével készült 1492 című Ridley Scott-film is. A 2000-es évektől kezdve viszont egyre kritikusabbak vele szemben, egyre inkább látszik, hogy megkezdődött a köztudatban is az újraértékelése. Nem 2020-ban kezdték el szobrait ledönteni. New York-i szobra is viták tárgyát képezi, ahogy egyre több iskolában, államban kezdték el az Őslakók napját tartani október 12-én Kolumbusz napja helyett, már akár 1991-től kezdve.

A tüntetések csak befejeznek egy újraértékelési folyamatot. Kolumbusz a helyére kerül: le a talpazatról. Néhol egyenesen bele a vízbe.

A minnesota-i Kolumbusz-szobrot a tüntetők a dísztóba lökték. A Google már ki is jelzi, hogy a szobor a vízben van