Az Egyesült Államok a világ koronavírussal legfertőzöttebb országa jelenleg a statisztikák szerint. Jelenleg hivatalosan minden harmadik fertőzött amerikai, minden negyedik elhunyt amerikai. (Persze, tudjuk, a statisztikák félrevezetnek, más lehet a hivatalosan fertőzöttek és a valósan fertőzöttek száma, és megint más lehet a valódi száma az elhalálozásoknak, az országok nem egységes elvek szerint tesztelnek vagy vezetik a statisztikáikat.) Nem ez lenne az első járvány, amelyik végigmegy Amerikán: az első nagy járványt az európai konkvisztádorok és telepesek hozták be, és becslések szerint minden tizenötödik-huszadik őslakó élte azt túl; nem feledkezhetünk meg az 1918-19-es spanyolnátháról sem, amelyik szintén jelentősen érintette az Államokat. A sorozat harmadik részében pedig majd a 80-as évek HIV/AIDS-járványát fogjuk végigvenni, és még így is kihagyjuk a XVI. századtól egészen a XX. századig rendszeresen jelentkező kolerát, sárgalázat, kanyarót, illetve a XX. században világjárványként kirobbanó poliomielitiszt, azaz a járványos gyermekbénulást.
Amerika nyavalyái I. -- a Kolumbuszék által behozott járványok
Kolombusz, a bátor, ám matekból és csillagászatból gyenge kapitány
A történet szerint 1492. október 12-én, nagyjából reggel kettő órakor (akkoriban a napok óráit napfelkeltétől számították, így nyáron egy nap több óra volt, mint télen, azaz nem 24 órából álltak a napok) Roderigo de Triana matróz azt kiáltotta: "Tierra! Tierra!", azaz, "Föld! Föld!" Kolumbusz Kristóf ennek ellenére saját magáénak tudta be a szárazföld első meglátásának jogát, mint utólag mondta, neki már előző este 10-kor derengett valami, de nem volt benne biztos, ezért nem szólt, de a matróza megerősítette őt az észlelésében. Így Roderigo számára nem maradt semmilyen dicsőség, sem pénz, ami az első földet látónak kijárt, pedig minden valószínűség szerint tényleg ő volt az első európai Leif Ericson óta, aki meglátta Amerika partjait.
Partra szállás után Kolumbusz az ismeretlen földet a spanyol korona javára lefoglalta a spanyol zászlót kitűzésével, és elnevezte azt San Salvadorra, a Szent Megmentőre. 33 nappal korábban indult útnak Nyugat felé, készletei kiapadóban voltak, így pont időben találtak rá a szárazföldre. Mint tudjuk, az 1492-esen kívül még három expedíciója volt később.
Kolumbusz Kristóf
Tudjuk, hogy Kolumbusz Indiát kereste, és meg volt győződve arról, hogy meg is találta, aminek két oka volt. Egyfelől nem tudták, hogy Európa és Ázsia között van még egy kontinens, másfelől, mert óriási idióta volt.
Tévedés ugyanis azt hinni, hogy az akkori európaiak azt hitték volna, hogy a Föld lapos, vagy, hogy korong alakú, és négy elefánt tartja a hátán, akik egy teknőcön utaznak az űrben (ez egy buddhista legenda, ám aki ismeri Terry Prachettet, annak ismerős lehetett a leírás). Nem, már az akkori európaiak is tudták, hogy a Föld gömb (geoid) alakú, és mivel ki tudták számolni, hogy milyen messzi van Európától nyugati irányba Ázsia, biztosak voltak abban, hogy Nyugat felé elindulni felér egy öngyilkossági kísérlettel. Kolumbusz egyszerűen csak rossz volt matekból (és hajózásból, valószínűleg még az asztrolábot sem tudta rendesen használni), gyakorlatilag tehát feltette a saját és matrózai életét arra, hogy neki van igaza, és mindenki más téved. Annyira beleélte magát ebbe a meggyőződésébe, hogy a Karib-tengeri szigetekre való megérkezésekor szó szerint a szeme előtt volt minden arra utaló jel, hogy a megtalált földrész NEM India, mégis, kitartóan saját egójába kapaszkodott, hogy már pedig az általa rajzolt térképek csak azért is jók. Hiába, hogy más volt a bőrszíne az ott lakó embereknek; más volt a növény- és állatvilág, Kolumbusz makacsul indiánoknak hívta az az őslakókat, merthogy ő Indiában van és kész. Így maradt rajtuk ez az elnevezés nagyon sokáig. (Ma már jobban szeretik, ha őslakóknak, első lakóknak vagy amerikai bennszülötteknek hívják őket – Kolumbusz napját pedig egyre kevesebben ünneplik, helyette az őslakók napját tartják.) Harmadik útján Venezuelát egy távol-keleti szigetnek gondolta, Kubát a maláj félszigettel keverte össze, ezen kívül feltételezte, hogy a Föld banán (na jó, nem banán, hanem körte) alakú, mert sehogy máshogy nem tudta összeegyeztetni előfeltevéseit a megfigyelt tényekkel. Hozzá kell tenni, hogy ha Kolumbusz nem számolta illetve becsülte volna fel optimistán és tévesen a távolságot, akkor sohasem jutott volna el a Karib-tenger partjaira. (Később harmadik útjáról bilincsbe verte szállították haza, ekkorra már a saját emberei is fellázadtak ellene, valószínűleg már ekkor megbomlóban volt elméje. Halála előtti évében megírta a Jövendölések Könyvét, amelyikben megpróbálta bizonyítani, hogy felfedezései egyértelműen következnek a Bibliából, ő csak beteljesítette Isten akaratát. Nem volt még 55 éves, amikor meghalt.)
Kolumbusz és a taínó őslakók. A népcsoport teljes mértékben ki lett irtva, ám genetikai elemzések szerint Puerto Rico szigetén élnek olyanok, akik taínó ősökkel bírnak
Na persze, most nem Amerika európaiak általi felfedezése a témám (és nem Amerika felfedezése, azt ugyanis kb. 14 000 évvel ezelőtt megtették az Ázsiából oda Beringián [a jégkorszakban az akkor még szárazföldi összeköttetésben lévő Bering-szoroson át, aminek a neve Beringia] keresztül), hanem Amerika nyavalyái. Kolumbusz, és az utána érkező konkvisztádorok, majd a telepesek ugyanis amit, igaz, öntudatlanul, magukkal hoztak Európából, nem volt más: mint az összes létező európai baktérium és vírus, amikre az amerikai őslakosok szervezete nem volt felkészülve. Gyakorlatilag fegyverek nélkül foglalták el teljes Észak-Amerikát, illetve Közép- és Dél-Amerika jelentős részét.
Mennyien lehettek az őslakók?
A történészek között vitatéma, hogy a pre-kolumbián időkben mekkora volt a teljes kontinensnyi Amerika lakossága, és azon is, hogy mekkora százalékban haltak meg az európai fertőzésektől. Abban nincs vita, hogy az európaiak megérkezése után a számuk rohamvást csökkenésnek indult. David Stannard történész egyenesen úgy fogalmazott: az európaiak amerikai holokausztot okoztak, szerinte Kolumbusz tettei népirtással érnek fel. A legtöbb történész egyetértett abban, hogy az európaiak (főleg a mindig a kereszt nevében cselekvő spanyolok) nem csak kegyetlenek, hanem nagyon kegyetlenek voltak; válogatott kínzásokkal el akarták rettenteni a bennszülötteket, nehogy azok fellázadjanak. Bartalomé de Las Casas spanyol misszionárius még le is írta, hogy a spanyol hódítók a kardjuk élességét akképpen tesztelték, hogy egyetlen csapással le tudnak-e fejezni egy bennszülöttet, vagy félbe tudják-e vágni azok testét; vagy azt, hogy a bennszülött csecsemőkből 7000-en haltak meg Kubában három hónap alatt, mert akkora éhség volt, hogy édesanyjaik nem tudták őket táplálni. Noha feltehetően nem ez volt a jellemző, ám ez a szintű kegyetlenség sem volt elképzelhetetlen. Mégis, nem a népesség fegyveres irtásával okoztak nagyobb emberélet-veszteséget a hódítók, hanem a szervezetükben behozott, láthatatlan gyilkosokkal, a baktériumokkal és vírusokkal.
Kezdetben úgy hitték, gyéren lakott föld volt Amerika, hiszen gyéren lakottnak találták, így egy millió főre saccolták az őslakosok lélekszámát. 1983-ban Henry Dobyns antropológus viszont úgy gondolta, hogy az európaiak által behozott himlő, kanyaró, illetve tuberkulózis minden 20 őslakosból 19-et megölt, mivel az amerikaiaknak nem volt meg az a genetikai védettsége, amely az ezeket a kórokat már generációkkal korábban átélt európaiaknak igen. (Hogy mennyiféle baktériumot és vírust szabadítottak rá az európaiak az amerikaiakra, nem lehet pontosan tudni, a Business Insider 5 évvel ezelőtti cikke szerint ez a szám kereken 30.) Így aztán Dobyns felszorozta a korábban tippelt egy milliót 20 millióra, amely csak Észak-Amerikát jelentette, Közép- és Dél-Amerikával közösen pedig már 100 millióra tette az őslakók számát. (Ehhez kapcsolódóan érdemes tudni, hogy nagyjából 90 millióra fősre becsülik az ekkoriban élt európaiakat.) Howard Zinn 75 millió lakóról ír, akik több száz különböző kultúrában éltek és több ezer nyelvet beszéltek, míg 50 és 100 millióra teszi William M. Denevan az őslakók számát, akik az európaiak érkezése előtt több száz törzsben éltek, több, mint ezer nyelvet beszéltek, és fejlett kultúrájuk volt (lehet Zinn 75 milliós száma is innen van, a számtani közepe a Denevan által megadott számoknak).
Egy valami biztos azonban: mindenképpen több tízmillió őslakos élhetett Amerikában az európaiak érkezése előtt. Az is biztos, hogy fejlett városaik voltak, legalább egynek, Cahokiának a lakosságszáma akár a 30 ezret is elérhette (ami az akkor idők Londonjával vetekedett). Akármennyien voltak, 1650-re már legfeljebb csak 6 milliónyian lakták Észak-Amerikát. A XV. század végén, XVI. század elején a partok tele voltak még őslakókkal. Amikor a telepesek megérkeztek a XVII. század elején, már rég nem volt ott senki – Hernando de Soto 1540-ben végigutazott Észak-Amerika délkeleti részén, és csak elhagyatott, üresen álló településeket talált. A lakókat a spanyolok által behozott mikroorganizmusok pusztították el. Jóval a spanyol konkvisztárodok előtt jártak a nyavalyáik.
Cohokia városának fantáziarajza
Annyira megelőzték az európai kórokozók az európai telepeseket, hogy nem csak de Soto nem találkozott már lakott településekkel, de az első telepes várost, Plymouthot is egy kihalt bennszülött falura húzták fel: az őslakosok már megtisztították a terepet, sőt, kukoricát földeltek el télire. A telepesek csak elfoglalták ezt a települést, felásták a kukoricát, sőt, még a sírokat is, hátha találnak a halottakkal eltemetve valamilyen ékszert, drágakövet. Később Jamestown kolónia esetében konkrétan kiásták az indián hullákat a Nagy Éhezés (Starving Time) évében, 1609 telén, hogy megegyék őket, miután már a kannibalizmus felütötte fejét az éhező városban. (Az akkori 500 telepesből mindössze 60-an élték túl a telet. Ebbe belejátszott az is, hogy önállóan élelmet nem termeltek, brakkvíz volt csak a közelben, és aszályos év miatt a közeli őslakók sem tudtak nekik segíteni. De a lényeg az volt, hogy egy létező, ám kihalt településre építették a sajátjukat.)
Az európaiak és a bennük élő mikroorganizmusok
És hogy hogy történt mindez? Hogy vihettek ennyi mindenféle kórt magukkal az európaiak az Újvilágba, és hogyhogy nem az amerikaiak fertőzték meg az európaiakat? Ennek a kérdésnek a megválaszolója Jared Diamond professzor, aki ugyan keveset írt életében, de az mind kiemelkedő. A Háborúk, járványok, technikák című könyve túlzás nélkül korszakalkotó, ugyanis elég meggyőzően bizonyítja, hogy... földrajzi okai voltak annak, hogy az európaiak lettek jó ideig a világ urai, és ebben nagy szerepe volt a velük együtt élő mikroorganizmusoknak.
Diamond szerint noha az ember elődje Afrikában fejlődött ki, és onnét áradt ki a világ többi részére (először Ázsiába, utána Európába és Észak-Amerikába, utána következett Ausztrália és Dél-Amerika meghódítása), mégis az európaiak voltak azok, akik olyan helyzeti előnnyel bírtak, amellyel az afrikai és ázsiai civilizációk nem. Ne feledkezzünk el arról, hogy már az ókorban jelentős civilizációk alakultak ki a két kontinensen: Afrikában nem csak Egyiptom vagy Núbia, vagy az Akszúmi királyság, hanem a Ghánai királyság is nagy kiterjedésű, és komoly kulturális központ volt, az ázsiai civilizációkat pedig felsorolni is sok lenne. Diamond érvelése szerint csak bizonyos olyan központokban alakulhatott ki civilizáció, ahol megvoltak az ehhez szükséges feltételek: fontos volt nagytestű és nem csak idomítható, hanem háziasítható állatok jelenléte (nem csak húsuk, hanem élőerejük miatt is), ahogy a nemesíthető, nagymagvas növények jelenléte is.
Az idomítható nagytestű állatok, ehető, nagymagvas növények, illetve az ezeket biztosító megfelelő éghajlat és egész évben állandó friss víz megléte behatárolta a civilizációk területi kiterjedését, így összefüggő birodalmak kialakulása váratott magára. Igen ám, de míg Afrika és Amerika Észak-Dél tengelyű, Európa és Ázsia (vagy egységesen: Eurázsia) Kelet-Nyugat tengelyű. Ez azt jelenti, hogy mindazok a növényfajták és állatfajok, amelyek megéltek egy bizonyos szélességi fokon Európában, minden bizonnyal megéltek ugyanazon a szélességi fokon Ázsiában is és vice versa. Az északi mérsékelt égövből a trópusi égövön keresztül nem lehetett átvinni növényeket a déli mérsékelt égövbe, és ugyanez igaz fordítva is, így Amerika és Afrika civilizációs központjai nem tudták kicserélni növényeiket és állataikat. Így végül, a selyemútnak köszönhetően, mindazok a növények és állatok, melyeket sikerült nemesíteni illetve háziasítani Ázsiában, meg tudtak honosodni Európában illetve a Földközi-tenger miatt vele gyakorlatilag együtt kezelendő Kisázsiában és Észak-Afrikában is (hogy csak egy példát említsünk: a nagy titokban Kínából kicsempészett, kizárólag a fehér eperfa levelén élő selyemhernyót, de ennél azért jóval fontosabb a bárány, szamár, macska, borsó, olajbogyó, búza, árpa, alma, dinnye, barack Európából, a disznó, kecske, tehén, tyúk, ló, teve, kutya, rizs, köles, körte Ázsiából, melyeket a selyemúton kicseréltek egymással az európaiak és ázsiaiak). Így egyre inkább fel tudták az európaiak és ázsiaiak halmozni mindazt a növény- és állatfaj-változatosságot, amelyik táplálta őket egész évben, adott élőerőt (lovak, szamarak, ökrök), sőt, ezen kívül szőrük, bőrük, csontjuk, inaik mind-mind segítették az embert, eszközök, ruhák, takarók, hálók, fegyverek készítéséhez. Maga a pergamen, amelyre a középkorban írtak, is állat bőréből, irhájából készült.
Az emberek ekkoriban gyakran érintkeztek az állataikkal -- tudjuk, a történet szerint Jézus is egy istállóban született, ami nem biztos, hogy pontosan igaz, de a lényegen nem változtat: az emberek a háziállataik közvetlen közelében aludtak. Mivel a vírusok, baktériumok már akkor is tudtak állatról emberre, emberről állatra, állatról állatra ugrálni, ráadásul a higiéniai viszonyok jóval a mostaniak alatt voltak (sőt, még a XX. században is rendszeres volt a kolerajárvány Odesszában, ahogy arról Hetényi Zsuzsanna beszámolt), nem meglepő, hogy rendszeresen alakultak ki új és új betegségek. A járvány az ókor és a középkor szerves része volt! A tíz csapásból kettő is ilyen: dögvész az állatok között és a fekélyek az emberek testén. Sőt, a magyar tisztiorvosi hálózatot is (mely 2017-ben megszűnt) Mária Terézia elsősorban a járványveszély kivédésére alapította.
Diamond azt írja ezekről, hogy ezek a járványok több dologban mutattak közös vonásokat. Egyfelől, nagyon gyorsan terjedtek: betegről a közelben tartózkodó egészséges emberre nagyon könnyen átugrottak, így rövid idő alatt az egész populációt megbetegítették. Másodszor, mind akut volt: vagy belehalt az illető, vagy túlélte, így az összes túlélő szervezete képes volt antitestek termelésére, amit aztán továbbadtak utódaiknak: így genetikus védelemben részesítették őket. A harmadik közös vonás az volt, hogy az emberben már megállapodtak, állatokat nem fertőztek tovább. Így aztán az Európában és Ázsiában kialakult betegségek végigfertőzték mindkét kontinenset, és sokszor jelentős mértékben vissza is vetették az emberiség lélekszámát. A túlélők viszont genetikusan védettek voltak ezek ellen a betegségek ellen.
A halál diadala. Id. Pieter Bruegel festménye 1562 körülről
Ilyen betegségek voltak a himlő, az influenza, a tüdőbaj, a malária, a pestis (amelyre korábban már kitértünk), a kanyaró, a kolera... mind állati eredetűek, noha ezek vírusai ma már szinte csak az embert támadják meg. Diamond egyenesen úgy fogalmaz, ezek a vírusok az emberiség legnagyobb hóhérai! Egészen a II. világháborúig minden egyes háborúban több áldozatot szedtek a háborúkban megjelenő kórokozók, mint maguk a harci cselekmények. És hogy miért nem az amerikai kórokozók tizedelték meg az európai lakosságot? Pontosan emiatt, mert az Amerikákban nem voltak olyan nagytestű, háziasított állatok, mint Európában, így nem tudtak kialakulni efféle betegségek, járványok sem. A bölényt sosem háziasították, és noha a ló Észak-Amerikában fejlődött ki (a tevével együtt), mégis, azok a filmek, amelyek azt mutatják, hogy az indián (bennszülött) és a lova egymástól elválaszthatatlanok, a XIX. századi állapotokat mutatják. A lovat, a középkor Sherman-tankját, az európaiak hozták vissza Amerikába, miután a kontinensen kihalt. Az őslakóknak nem voltak lovaik. Azaz, az amerikai őslakók átadták az európaiaknak a szifiliszt, annak is egy különlegesen borzalmas fajtáját, és megkaptak helyette mindent, amibe csak bele tudtak halni. (Sőt, az európaiak, ha különösen biztosak akartak lenni abban, hogy teljesen kiirtsák az őslakókat, akkor himlővel fertőzött takarót is küldtek nekik ajándékba, bár ez lehet, hogy inkább csak legenda.) Így pusztult el sokmillió ember, így pusztult el rengeteg amerikai kultúra. Így néptelenedtek el a városok, vagy gyengültek meg a civilizációk: Pizarro vagy Cortes érkezésekor már bajban volt az azték és az inka birodalom is. (Igaz, az aztékok valószínűleg egy középkori éghajlat-változástól is szenvedtek.)
Na de miért nem ázsiából indultak ki a felfedezők? Miért Európából?
Már csak egyetlen megválaszolandó kérdés van, arra, hogy miért az európaiak vírusai és baktériumai tizedelték meg az amerikaiakat, és miért nem az ázsiaiak tették ugyanezt. Hiszen az a fajta állat- és növényváltozatosság, amely kialakult az európai udvarokban, az észak-afrikai, kisázsiai, mediterrán és ázsiai cserekereskedelemnek köszönhetően, ugyanúgy kialakult Ázsiában is. Mindennek – szintén Diamond szerint – ugyanúgy történelmi földrajzi okai voltak.
Az, hogy Kolumbusz útnak indulhatott, amiatt volt lehetséges egyáltalán, mert Európa szétszabdalt (tagolt) kontinens volt, rengeteg királysággal, hercegséggel, fejedelemséggel, őrgrófsággal, városállammal, azaz a földrajzi adottságok eleve annak kedveztek, hogy több uralkodó legyen, sőt: a rengeteg beltenger, csatorna, az mind azt eredményezte, hogy elsősorban Európában jöttek létre tengerész-nemzetek, így a főníciai, a görög, később az olasz, spanyol, portugál, holland, angol. Kínában a középkorban a civilizáció technikai foka jóval magasabb volt, mint az akkori európaié, és ennek megfelelően jóval nagyobb hajókat is építettek. Kolumbusz útjaival egyidejűleg a valaha volt legnagyobb kínai tengerész, Cseng Ho, hét felfedezőutat vezetett hatalmas hajóival az ázsiai szigetekre, sőt, még Afrikába is eljutott. Cseng Ho első útja 1405-ben volt, a hetedik útja 1431-től 1433-ig tartott.
Csakhogy Ázsia hatalmas kontinens, hatalmas birodalmakkal. A belső problémák megoldása mindig is nagyobb prioritással bírt (egészen talán a XXI. századi Kínáig), mint új földrészek felfedezése. A Kincses Flottát leszerelték, újabb felfedezőutakat nem indítottak. Kína bezárkózott.
Cseng Ho hajója és Kolumbusz hajója egymás mellett
Cseng Ho kincses hajójának replikája
Így Kolumbusz, aki hiába házalt a nyugati út ötletével éveken át több udvarnál, végül talált egyet, amelyik finanszírozta őt, mert tudott találni, mert több is volt. Kolumbusz először Franciaország, majd Portugália királyánál próbálkozott, utána Medina-Sidonia hercegénél, majd Medinaceli őrgrófjától próbált támogatást kérni felfedezőútjához. Mindössze ezek után ment Spanyolország uralkodói párosához (akkor egyesült Kasztília és Aragónia), ám elsőre ők is kikosarazták őt. Amennyiben Európa jóval egységesebb lett volna, egyetlen uralkodója lett volna, sohasem indult volna útnak az olasz; Kínában ellenben egyetlen döntéssel véget értek a felfedezőutak. Ha lett is volna olyan merész tengerész, aki vízre szállt volna, nem tudott volna kitől támogatást szerezni erre. Azaz Diamond érvelése szerint nem elég, hogy Európa képes volt összegyűjteni a kereskedelem segítségével különböző tápláló élelmiszereket, haszonállatokat, így megfelelő mennyiségű kalóriabevitelre volt lehetőség, ami kedvezett a városok és uralkodó udvarok kialakulásához, ami pedig a tudományt és kultúrát lendítette fel, de ráadásul a szétszabdaltság hozzájárult ahhoz is, hogy egymással versenyző (és sokszor háborúzó) államok jöjjenek létre, illetve Európa földrajza kedvezett a hajózás fejlődésének, tengerésznemzetek kialakulásának. Európa győzelemre volt ítélve Diamond szerint; az amerikai bennszülöttek 95%-a pedig arra, hogy belehaljon az európai-ázsiai betegségekbe.
