Az Egyesült Államok a világ koronavírussal legfertőzöttebb országa jelenleg a statisztikák szerint. Jelenleg hivatalosan minden harmadik fertőzött és elhunyt amerikai. (Persze, tudjuk, a statisztikák félrevezetnek, más lehet a hivatalosan fertőzöttek és a valósan fertőzöttek száma, és megint más lehet a valódi száma az elhalálozásoknak, az országok nem egységes elvek szerint tesztelnek vagy vezetik a statisztikáikat.) Nem ez lenne az első járvány, amelyik végigmegy Amerikán: az első nagy járványt az európai konkvisztádorok és telepesek hozták be, és becslések szerint minden tizenötödik-huszadik őslakó élte azt túl; nem feledkeztünk meg az 1918-19-es spanyolnátháról sem, amelyik szintén jelentősen érintette az Államokat. A sorozat harmadik részében pedig a 80-as évek HIV/AIDS-járványát vesszük végig, és még így is kihagyjuk a XVI. századtól egészen a XX. századig rendszeresen jelentkező kolerát, sárgalázat, kanyarót, illetve a XX. században világjárványként kirobbanó poliomielitiszt, azaz a járványos gyermekbénulást.

Amerika nyavalyái III. - az 1980-as évek HIV/AIDS járványa

Az 1980-as években az amerikai nemzet a spanyolnátha óta nem látott egészségügyi krízishelyzetnek nézett elébe. Nem csak az 1950-es években a gyermekbénulást okozó poliovírus, de a 60-as évek végén a hongkongi vírus is okozott komoly fejtörést a járványügyi szakembereknek, de egyik sem volt olyan megdöbbentő, mint az 1970-es évek végén Afrikában kiszúrt (később Amerikában az 50-es évek végéig visszavezetett, tehát nyilvánvalóan jóval korábban jelen lévő), AIDS-t okozó HIV-vírus. A vírus a 80-as évek elején egy gyilkosabb változatú mutációval jelent meg Észak-Európában és Észak-Amerikában is, és 1981. június 5-én a CDC (Amerikai Járványügyi Hatóság) értesítette az egészségügyi hálózatot arról, hogy Los Angelesben egy ritka (ekkor még) baktériumnak vélt kórokozó megbetegedéseket és halált okoz. A járványügyi szakembereket az döbbentette meg, hogy alapvetően fiatal és egészséges szervezeteket támadott meg a betegség, és terített le hónapokon át tartó szenvedés után -- míg a betegségekben általában a gyenge immunrendszerűek, gyerekek és idősek szoktak elhunyni. Mind az öt fiatalember homoszexuális volt, így felmerült az esélye annak, hogy a kórokozó szexuális úton terjed.

1982-re a Járványügyi Hatóság nevet adott a betegségnek: szerzett immunhiányos tünetegyüttes (angolul acquired immunodeficiency syndrome, AIDS). Ezt a megbetegedést az emberi immunhiány vírus, human immunodeficiency virus okozta, egy retrovírus, amely a szervezet immunrendszerét támadja meg, így kitéve azt bármilyen könnyű megbetegedésnek. Ahogy egyre jobban megismerték a betegséget, a szakemberek megdöbbentek: az első tünetek ugyanis a fertőzést követően átlagosan öt évvel jelentkeztek, és ez idő alatt is tovább lehetett adni a vírust, a másik pedig a közel 100%-os halálozási arány. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag bárki megfertőzhetett bárkit, és ezzel 5-6 évvel később halálra ítélte, anélkül, hogy tudott volna róla!

1982 végére 900 nyilvántartott eset volt, majd ekkor berobbant a járvány. Rövid időn belül az USA vérbankjai is fertőzöttek lettek, pár transzfúzión átesett beteg egyúttal AIDS-es is lett (így Isaac Asimov író is szívműtétje után, vagy 1985-ben a mindössze 14 éves Ryan White, aki 19 évesen bele is halt a betegségbe, és akiről aztán idősebb Bush elnök egy törvényt is elnevezett). 1983 júniusában a kongresszus végre megszavazott 12 millió dollárt vírus-kutatásra és a betegek kezelésére.

Ryan White. Az ő esetekor jöttek rá, hogy a vírus bárkire veszélyes lehet, és nem kell a terjedéséhez szexuális kontaktus. Ez után kezdték el szűrni a vérbankokat is. Sok helyen homoszexuálisok vagy biszexuálisok továbbra sem adhatnak vért a régi stigma miatt

Dr. Anthony Fauci, akit ma Amerika legmegbízhatóbb emberének tartanak, is ekkoriban, 1984-ben került a Nemzeti Allergia- és Fertőzéstudományi Intézet élére, és ő volt az egyik első orvos, aki felhívta a figyelmet a HIV-vírus jelentette járványveszélyre. Nem csak, hogy segítette a melegeket mindenben, amiben tudta, de még munkatársai között sem tűrte meg a homofóbiát -- pedig akkoriban a társadalom minden szeglete, így az orvostársadalom is át volt a homoszexuálisokkal szembeni előítéletekkel itatva. Szóval a személyes hősök közé nyugodtan be lehet őt is tenni, ahogy azt idősebb Bush már 1987-ben, egy elnökjelölti vitában megtette.

A politika (és részben a közvélemény is) közbeszólt. Mivel elsősorban homoszexuálisok között terjedt a vírus, akiknek a jogai messze nem voltak annyira elismerve, mint most (és még most is sok helyen, így Magyarországon is másodrendű állampolgárok), sőt, egészen 1987-ig, ha nem is betegségnek, de "szexuális eltévelyedésnek" gondolták a homoszexualitást még a vezető pszichológusok is, így a közvélemény homofób része, köztük számos politikus, azonnal Isten büntetéseként értelmezte ezt a betegséget. (Egészen addig, amíg rá nem jöttek, hogy a betegség bárkit megfertőzhet, és nem kell hozzá szexuális aktus. A 90-es évek elejétől kezdve egyre kevesebben hitték, hogy a betegséget Isten küldte büntetésből, bár még mindig nagyjából minden kilencedik-tizedik amerikai ezt az idiótaságot hiszi.) A Reagan-adminisztráció (1981-1989) első körben, a fertőzés első pár évében ténylegesen semmit nem tett a járvány terjedésének megakadályozására, a társadalom marginális csoportjainak problémájaként tekintettek erre, sőt, talán titokban örültek is, hogy így talán kevesebben lesznek homoszexuálisok, és többen fognak heteroszexuális monogám párkapcsolatban élni (ekkoriban ténylegesen több, önmagát tévesen kereszténynek nevező ember, köztük lelkipásztorok, gondolták azt, hogy végre Isten lecsap a buzikra). Harvey V. Fineberg, a Harvard orvosképzésének rektora, egyenesen kijelentette, hogy homokosok, kurvák, és drogosok terjesztik a vírust az egészségesek között.

Az adminisztráció tagjai szó szerint elviccelték az esetet: buzipestis-nek emlegetve egymás között. Larry Speakes, az elnök sajtófőnöke pedig egyszerűen kinevette az ez iránt érdeklődő riportert! Ronald Reagan, az elnök, illetve Nancy Reagan, az elnök felesége, akinek az elnökre közismerten nagy hatása volt, aktívan félrenéztek, amikor meleg fiatalok kértek segítséget.

A hallgatás halál! Áll a transzparensen. Ronald Reagan nem csinált semmit a HIV-AIDS-járvány megfékezésére. Közel 90 000 amerikai halt meg elnökségének 8 éve alatt. Sokáig még csak el sem ismerte, hogy létezik ez a betegség!

1985-ben, több évvel a vírus megjelenése és a figyelmeztetések, segítségkérések elhangzása után Rock Hudson színész bejelentette, hogy haldoklik AIDS-ben. Hollywood aranykorának egyik legkedveltebb, legtöbb női szívet megdobogtató színésze volt. Ekkor derült ki a nagyközönség előtt az is, hogy meleg volt (Hollywoodban meg gyorsan átírtak egy rakás forgatókönyvet, és kivették belőlük a csókjeleneteket). Még abban az évben meghalt, 60-ik életévét sem töltötte be. Reagan elnök, Hudson régi barátja, ekkor ismerte csak be, hogy a betegség egészségügyi vészhelyzetet állított elő. A kongresszus az elnök kérésének megfelelően megemelte a betegség gyógymódjának kutatására rendelkezésre bocsátott összeget 221 millióra, ám ekkorra már 21 000 amerikai halt meg a kórban.

Rock Hudson Nancy és Ronald Reagan társaságában

Rock Hudson korának sztárja volt, közkedvelt színész, egy kicsit talán olyan, mint most Tom Hanks. Az ő halála újabb fordulópontot jelentett: kezdtek megijedni a nem-homoszexuálisok -- a melegek már évek óta be voltak pánikolva. (Mellékszál, de a színész 32 éves barátja, Mark Christian millió dollláros pert nyert Hudson hagyatékából, merthogy a színész őt is kitette a megfertőződés veszélyének, elhallgatva saját betegségét. Christian 2009-ben hunyt el 56 évesen.)

Ahogy egyre jobban megértették a vírus működését, a járványügyi szakemberek újabb figyelmeztetést adtak ki 1986-ban. Felhívták a figyelmet arra, hogy nem csak szexuális aktussal terjedhet a vírus, hanem akár kábítószerhasználat során közösen használt injekciós tűvel is, ugyanis rájöttek, hogy a vírus az emberi nedvekkel terjed -- így spermával, előváladékkal, hüvelyváladékkal, vérrel, sőt, anyatejjel is. Nem ismeri a szervezet bőrszínét sem és nemi irányultságát sem. (Itt jegyezném meg, hogy a jelenlegi amerikai alelnök, az extra hülye és extra bigott Mike Pence még indianai kormányzóként leállított egy tűcsereprogramot, aminek következtében AIDS-járványt idézett elő államában, noha a szakemberek szerint a támogatás, és a leszoktató programok, tűcsereprogrammal együtt, nem csak emberbarátibb, de még olcsóbb megoldások is, mint fizetni a későbbi kezelését sok-sok betegnek.)

A kezdeti semmit nem tevés végső mérlege Reagan elnökségének lejártakor 90 000 halott volt (nagyjából ennyi három hónap alatt Trump koronavírusos mérlege is). Az érintettek számára ez az öröksége a Reagan-korszaknak. (Meg a dugába dőlt "Csak ne csináld"-kampány, amikor Nancy Reagan ezzel a szuperegyszerű és szuperidióta, szuperhatástalan mondattal kampányolt a droghasználat ellen, mert nem volt képes felfogni az eszével, hogy az addikció nem választás kérdése, hanem betegség, amit kezelni kell.)

A járvány Reagan utódai, George H. W. Bush és Bill Clinton elnökök ideje alatt, a 90-es években futott fel, robbant be igazán (azaz, a hosszú lappangási idő miatt az áldozatok még a 80-as évek közepén-végén fertőződhettek meg, Reagan elnöki ideje alatt). Egyre többen veszítették életüket évente, a 90-es évek közepén már évi 40-45 ezren. Ekkorra sikerült David Ho professzornak olyan anti-retrovírus-terápiát kifejlesztenie, amellyel az évi halálozási számokat jelentősen sikerült csökkenteni. Bár Amerikában még most is évi kb. 27 ezren kapják el ezt a fertőzést, és halnak meg még mindig évi kb. 13 ezren (az összes fertőzött száma kb. 1 millió, és még kb. 150 000 lappangó eset lehet), ám jó hír, hogy már vannak olyan kezelések, amelyek segítségével a gyógyíthatatlan betegséggel együtt lehet élni, és a fertőzésveszélyt gyakorlatilag a nullára redukálni. (A politika persze most is hátráltatta a betegség elleni küzdelmet: idősebb Bush, bár szavakban harcolt az AIDS ellen, de valójában vallásos bigottakra bízta a járvány felügyeletét, és még csökkentette is a Reagan elnöksége alatt megítélt kutatási összeget, mondván, "az embereknek meg kell változtatniuk a viselkedésüket"; Bill Clinton pedig a beígért országos tűcsereprogramot nem hajtotta végre.)

Dr. David Ho, emberéletek megmentője 1996-ban az Év Embere lett a Time magazin szerint. Kb. 700 ezer emberéletet követelt Amerikában a betegség napjainkig

Az AIDS-járvány hatására egyre többen kezdték el a biztonságos szexet hirdetni, az óvszereladások megnőttek. Nem csak reklámokban, de filmekben is népszerűsítették az óvszerhasználatot, a Csupasz pisztoly című filmben talán kicsit túlzó módon is:

Frank Drebin hadnagy a biztonságos szex híve (a film 1988-as)

Még az általános iskolák felsőbb tagozataiban is ingyenes óvszerosztásokat hirdettek meg a 90-es évek elején, azaz az óvszerhasználat, amelyhez korábban stigma járult, sok helyen elfogadottá lett (miközben a HIV-fertőzöttség egy másik stigmát jelentett) -- legalábbis az ország liberálisabb részein. A vallásos délen azóta sem; az ország ezen a részein a lakosság harmada él, a HIV-fertőzöttek és AIDS-ben elhunytak azonban nagyjából fele kerül ki ebből a régióból. Az ország ezen a részén, amelyet "bibliaövezetnek" is szokás mondani, a felvilágosítás helyett önmegtartóztatást hirdettek és hirdetnek az egyházi vezetők és a politikusok; így aztán a tinédzserkori terhesség, a (sokszor az illegalitásba száműzött) abortuszok számaránya is jóval magasabb, mint az ország keleti vagy nyugati partjain, vagy a középnyugaton. (A bibliaövezetben az evolúció tanítását is be akarták tiltani, illetve sokszor akarják még ma is.)

Az újonnan diagnosztizált HIV-fertőzöttek arányszáma. A vallásos délen, ahol az óvszerhasználat, a szexuális felvilágosítás és a tűcsereprogramok kevéssé elterjedtek, magasabb a fertőzöttek száma is

A társadalom homoszexuális kisebbségéhez való viszonya is megváltozott: egy ideig megerősödött a homofóbia, ám, mivel a melegek élete reflektorfénybe került, és egyre több híres, ismert meleg halt meg a betegség következtében, illetve a melegek jogvédő harca is reflektorfényt kapott, egyre nőtt a társadalmi elfogadottság is. A mentális betegségek listájáról is lekerült a homoszexualitás, mint írtam; sőt, ekkor terjedt el a korábban széleskörűen használt homoszexuális kifejezés helyett a meleg és leszbikus. Ahogy az emberek egyre több hírességről tudták meg, hogy saját nemükhöz vonzódnak, és a környezetükben is egyre több ilyen eset történt, rájöttek, hogy a melegek is emberek, és az előítéletek kezdtek eltűnni. Nagyon komoly filozófiai illetve vallási viták lángoltak fel a szexualitás moralitásáról, a monogámiáról illetve promiszkuitásról, a házasság intézményéről, ahogy erről Anthony Petro beszámol 2015-ös könyvében, mely az Isten haragja után: AIDS, szexualitás és az amerikai vallás címet viseli.

A járványban számos ismert amerikai veszítette életét (a számtalan ismeretlen mellett). Arthur Ashe teniszező; Keith Haring festő; Liberace, a mindig extravagáns ruhákban fellépő zongosita-zenész-színész; Steve Moore komikus; Rudolf Nureyev balettművész, Anthony Perkins színész. (A talán leghíresebb AIDS-áldozat Freddie Mercury brit volt, azért nem került be ebbe a listába.) A nagyon híresek közül megbetegedett Greg Louganis kétszeres olimpiai bajnok műugró vagy Magic Johnson kosárlabdázó is.

Anthony Perkins színész

Liberace zongorista

Keith Haring a kedvenc festőim egyike, így tőle több képet is belopok ide ebbe a blogbejegyzésbe, ezzel zárom.