Volt egyszer egy Amerika

Volt egyszer egy Amerika - XXIX. rész

2019. augusztus 20. 22:38 - Balázs Nádasi

A Klán története II. - a klán, mint hagyományőrző egyesület, 1915-1944

A Klán. Amikor arról beszélünk, hogy "a klán", sőt, "a Klán", akkor az nem valami MMORPG-klán, hanem, bizony, a fehér felsőbbrendűségi tudatot nyíltan hirdető, nyíltan rasszista Ku-Klux Klán. Az a Klán, amelyik az egyik legrégebbi "hate group", amelyet minden bizonnyal 1866-ban tavasszal, Tennessee-ben alapított hat háborús esküszegő lázadó, és amelyiknek az USA 50 államából jelenleg is nagyjából a felében, főleg délen vannak szervezetei. A cikksorozat első részében a Klán megalakulásának körülményiről volt szó.

america_first.jpg

A Ku Klux Klán nyílt felvonulása Binghamton városában, New York államban, a '20-as években. America First: nem Trump volt az első ezzel a jelszóval

A Klán újjáéledése egészen pontosan megmondható. 1915-ben készült egy film Birth of a Nation címmel (eredeti címe: The Klansmen), ami az első klánról szóló könyv alapján készült, melyet még élő egykori tagok elbeszélései és történelmi dokumentumok alapján írt meg Thomas Dixon, aki természetesen szintén bevallottam rasszista és fehér felsőbbrendűség-hívő volt. A film mérföldkőnek számított filmtörténeti szempontból: három órás volt, ami az addig készült leghosszabb film, az első 12 tekercses film volt (a filmszalagok hossza úgy 275 méter lehetett), először voltak benne közeli felvételek (close-ups), először kísérte zenekari felvétel az amúgy némafilmet, sok csatajelenet volt benne, a három órás filmet közepén szünetet tartottak, sok-sok extra járt a filmhez (pl. egy 13 oldalas tájékoztató füzet), és ez volt az első film, amit levetítettek a Fehér Házban (Woodrow Wilsonnak). A film Abraham Lincoln meggyilkolásával veszi kezdetét, majd két család egybefonódó történetét mondja el: egy északi és egy déli család történetét. Az biztos, hogy már a forgalomba hozatalt megelőzően indulatokat szított a film, és azóta is az egyik legellentmondásosabb, legtöbb indulatot kiváltó film az amerikai mozi történetében. D. W. Griffith, a United Artist egyik későbbi megalapítója volt a film rendezője, hatalmas üzleti sikert hozott neki az, hogy a fekete bőrű amerikaiakat negatív színben mutatta be, míg a Klánt dicsőítette.

800px-birth_of_a_nation_theatrical_poster.jpg

Egy nemzet születése. Félreértés ne legyen: nem egy mai értelemben vett államról vagy nemzetről van szó. Itt a jelentés szűkebb: csak a fehérek tartoznak bele a nemzetbe

A film hatására William Joseph Simmons, aki addigra már 12 hagyományápoló szervezetbe belépett, elkezdett élénken érdeklődni a Klán iránt. Míg D. W. Griffith tényleg egy nagy rendező volt, aki a film nélkül is beírta volna magát az amerikai mozi történetébe, Simmons élete egész addig egy felesleges élet volt: bár orvos szeretett volna lenni, nem volt pénze a tandíjra, és bár a spanyol-amerikai háború után érdemei elismerése mellett szerelték le, egyházi iskolai tanárként megbukott: elküldték, mert nem bírt tanítani. Az akkoriban biztosítási ügynökként dolgozó Simmonst 1915-ben pedig még egy autó is elütötte.

Amíg lábadozott, nézte meg a filmet, és döntötte el, hogy felkeresi a megmaradt klántagokat, csatlakozik a szervezethez, vagy, ha nincs kihez csatlakozni, újjáépíti azt. Hozzájutott egy fennmaradt klán-rendszabályhoz, és az alapján elkészítette a sajátját. Felkutatott két régi klántagot, és saját ismerősei köre mellett őket hívta meg az újjáalapításra. Szimbolikus helyszínt és időpontot választott: Hálaadás napját, 1915-ben, a Kőhegy mellett, Georgia államban. (A Kőhegyre lett később bevésve a világ legnagyobb domborműve, amely három konföderációs parancsnokot ábrázol: Jefferson Davis elnököt, Robert E. Lee tábornokot, és Thomas J. "Stonewall" Jackson tábornokot. Félreértés ne legyen, mindhárman esküszegő árulók voltak, akik lázadását nem tudja megszépíteni az emlékezet, mert nem egy elnyomó, brutális, kegyetlenkedő állam ellen lázadtak  fel [mint az ír vagy skót lázadók az angol elnyomás ellen, vagy akár az 1848-as, 1956-os magyar hősöket is felhozhatnám példának], hanem amiatt, hogy továbbra is tarthassanak rabszolgákat, hogy továbbra is ők lehessenek az elnyomók. Mindamellett Lee és Jackson kiváló tábornokok voltak, ahogy Rommel is kiváló tábornok volt, de attól még a rossz oldalon harcoltak.)

stone.jpg

A Kőhegy (Stone Mountain) manapság és a dombormű közelről

1915. november 25-én tehát William Joseph Simmons tizennégy társával együtt újraalapította a Klánt. Minden bizonnyal a keresztégetés és a fehér csuklya is a filmből került át a valóságba, ugyanis az első klántagok nem égettek kereszteket valójában (ám a skót felvidéki klántagok igen, egyfajta jelzőtűzként). Simmons jobb szervező volt, mint Forrest, és jobb marketingje is volt: amikor 1915 végén Atlantában mutatták be a filmet, ő és emberei ellovagoltak fehér csuklyában (páran a lovakra is csuklyát téve, mint a moziban) a filmszínház elé. A különböző felvonulások a második klán jellegzetességeivé lettek, Simmons ráadásul fizetett alkalmazottakkal dolgozott, egyfajta franchise-rendszert épített ki: a szervezetet és saját magát tagsági díjakból, az általa eladott fehér csuklyákból, újságokból és egyéb, a gyűléseken használatos kellékekből tartotta fenn.

A második klán, bár kezdetben békés és "hagyományőrző" jellegű volt, a kor szélsőjobboldali szemléletét tükrözte: a gyáraktól füstölgő középnyugati államokban inkább volt jelen, mint délen, bevándorlás-ellenes volt, zsidó- és katolikus-ellenes (a katolikus írek voltak az akkori idők muszlimjai, zsidók pedig később menekültek tömegesen Európából), másodsorban fekete amerikai-, ázsiai amerikai-, hispán amerikai-ellenesek, abortusz-ellenesek voltak. A katolikusokat amiatt nem állhatták, mert azt gondolták róluk, hogy mind a Pápát ismeri el vezetőnek, és előkészítik a Pápa az USA-ba való átköltözését, a zsidók jelenlétét pedig (természetesen) egy nemzetközi összeesküvés részének tekintették.  A Klán, mint korábban is, elsősorban fehér felsőbbrendűségi szervezet volt, ám semmi jele annak, hogy a szervezett módon erőszakos szervezet akart volna lenni (ami nem jelenti azt, hogy ne lettek volna klántagok által elkövetett erőszakos cselekedetek).  Később az alkohol-ellenességet is felvették nézeteik közé, elvégre, a '20-as évek volt az alkohol-tilalom évtizede, illetve az alkoholtilalmat kijátszó bűnözői csoportok, maffiák ellen is határozottabb fellépést követeltek; továbbá ez egy újabb terepe volt annak a kulturális küzdelemnek, amelyben a Klán a morális tisztaságot tartotta elsődlegesnek. A viszonylagos visszafogottság miatt lehetett tán a második klán taglétszáma a három időszak közül a legnagyobb: több milliós nagyságrendű, és, mivel illegális tevékenységet nem végeztek, bátran, csuklya nélküli felvonulásokat tartottak számtalan helyen, sőt, piknikeket tartottak, a klántagok hétvégente templomba jártak, adakoztak, volt saját baseball-csapatuk, volt saját ifjúsági társ-szervezetük, még bébi-szépségversenyt is rendeztek! Érdekes jelszót választott Simmons a szervezetnek: félig latin, félig nordikus "non silba sed anthar", azaz, "Nem magunknak, de másokért". Az, hogy a szervezet a történelmi Délen kevésbé volt népszerű, mint az első klán, talán amiatt is van, mert az első klán túlélői, azok leszármazottai, szimplán csak fehér ruhába öltözött, a Klánt majmoló, az eredeti, erőszakos, rasszista nézeteket "felhígító", "kiherélő" vásári bohócoknak tekinthették Simmonst és követőit. Kezdetben is ezrek csatlakoztak a szervezethez, később százezrek, a '20-as évek közepére érte el a Klán taglétszámában csúcspontját, amikor 4-5 millió tagot számlálhatott a szervezet, és amikor a klántagságra különböző protestáns felekezetek biztatták is híveiket. Bár voltak klántagok által jól beazonosítható, erőszakos cselekedetek, ám azokra a Klán nem vállalt felelősséget, mondván, elkülönült esetek voltak, melyeket nem a Klán nevében követtek el.

19151128ac_klan_re-established.jpg

Az Atlanta Constitutin újság 1915. november 28-i lapszámából. Érdekes, hogy ha a Klán annyira nagy titokban akart volna lenni, hogyhogy újságcikk tudott megjelenni arról, hogy mennyire titkos a szervezet?

A megerősödött második klán az akkori idők falusi-városi ellentétében a falusiak oldalán állt. Követelte, hogy a politikát tisztítsák meg a megélhetési, bűnöző, korrupt tisztviselőktől és politikusoktól; az alkoholtilalom betartatását követelte (sőt, volt, hogy klántagok felgyújtottak alkoholos italokat kiszolgáló, titokban működő szalonokat), és 100% Amerikainizmust hirdetett; nem kötelezte el magát egyik párt mellett sem (mint az első klán a demokraták, a harmadik klán pedig a republikánusok illetve Trump mellett), és a pártok jelöltjei versenyeztek azért, hogy megszerezzék a Klán ajánlását; pár, tagságát nyíltan vállaló politikust még meg is választottak. Nők részvételét is lehetővé tette: a harcias nők sokszor gyújtó hangú beszédeket tartottak, katolikus vagy zsidó kereskedők áruinak, katolikus vagy zsidó tulajdonban lévő áruházak bojkottjára felhívva.

lead_720_405.jpg

Felvonulás 1926-ban Washingtonban. Bár a tagság titkos volt, a felvonuláson nyíltan vállalták az arcukat, hiszen ekkoriban a klán egy saját magát patrióta hagyományőrző szervezetként határozta meg, nem pedig egy önbíráskodó, erőszakszervezetként

A második klán erősen katolikus- és zsidó-ellenes volt ugyanis, mivelhogy erősen bevándorlás-ellenes volt: ellenezték a katolikus olaszok, írek, litvánok vagy a (többnyire zsidó származású, vallású) oroszok bevándorlását., így függött össze az amerikanizmus, a bevándorlás-ellenesség és a vallás-ellenesség (... mint akár ma is).

Ekkoriban a Klán vezetőinek, előadóinak nagyobbik része protestáns lelkész volt -- bár a Klán saját magát mai napig keresztény gyökerű szervezetnek tartja, gyakorlatilag az összes valóban keresztény egyház elhatárolja magát tőle. Talán pont amiatt is indult hanyatlásnak a második klán, mert ekkorra, amikor már a szervezet irányítása kicsúszott Simmons kezéből -- 1922-re Hiram Wesley Evans követte őt a Birodalmi Varázsló székében, 1923-ban pedig D. C. Stephenson vezetésével formálisan is különváltak az indianai klántagok --, egyre több lett az önbíráskodó, erőszakos cselekedet.

(Donald Trump jelenlegi amerikai elnök apját, az akkor 21 éves Fred Trumpot is egy napra bevitte a rendőrség 1927-ben, május 30-án, amikor az részt vett egy nem engedélyezett, és később erőszakba torkolló felvonuláson, New Yorkban. Ekkor 1000 klántag vett részt, 100 rendőr oszlatta szét a tömeget, ám nem egyértelmű, hogy Fred Trump épp csak arra sétált, nézője volt-e a felvonulásnak vagy tényleges résztvevője, csak az, hogy a rendőrök bevitték, és másnap vádemelés nélkül elengedték.)

390-236.jpg

Madge Oberholtzer és D. C. Stephenson. Az áldozat és a gyilkos

Klán befolyása, tagsága akkor kezdett csökkenni igazán, amikor egyik vezetőjüket, D. C. Stephensont, Indiana és 22 másik északi állam "Nagy Sárkányát" elítélték Madge Oberholtzer, egy tanítónő elrablása, sorozatos megerőszakolása és az ebből fakadó halála miatt. Oberholtzer fogságában öngyilkosságot kísérelt meg; elrablói azt hitték, a sebekbe bele fog halni, és kitették otthonához közel; a sebekbe bele is halt, ám előtte visszanyerte öntudatát annyira, hogy részletesen beszámoljon mindenről. Stephensont életfogytiglani börtönre ítélték. A Klán ellenzői kikeltek az eset ellen, mondták, hogy ezt maga a szervezet egyik fővezére követte el, semmiképpen sem lehet azt mondani, hogy csak egy megtévedett egyszeri klántag lett volna az elkövető. A "morális tisztaság" jelszava, amelynek a nevében a Klán fellépett, súlyos hitelvesztést szenvedett.

Az indianai klántagokban volt annyi emberség, hogy tömegesen léptek ki a szervezetből, körülbelül 250 000 tagból mindössze 4000-en maradtak meg, országosan is csak nagyjából 30 000-en. A maradék klántagok a legelszántabban szélsőjobbosok közül kerültek ki, és önbíráskodó éjszakai járőrözésre indultak, mint a régi klántagok. Amint valódi fizikai erőszakot követtek el, a sajtóban azonnal megjelentek tetteikről a hírek, ami további, békésebb klántagokat sarkallt a kilépésre. A Nagy Depresszió is betett a klánnak: sokan egyszerűen nem tudták megfizetni a tagsági díjukat, és amiatt léptek ki a szervezetből.

Az egyre erősödő nácizmus elszívta a szélsőjobboldali tagokat a Klántól, és az igazán patrióta amerikaiak pedig nem maradtak, nem maradhattak egy nyíltan szélsőjobboldali hagyományokat ápoló szervezetben. Az 1930-as években patrióta amerikainak lenni annyit jelentett, hogy demokratának, liberálisnak, toleránsnak lenni, és küzdeni a szélsőjobboldali eszmék ellen. Elvégre, a Legnagyobb Generáció (Greatest Generation, akik 1910-1924 között születtek) tagjai túlélték a Nagy Depressziót, küzdöttek a nácik és a japánok ellen, és győztek; megőrizték a világot szabadnak. Amerikainak lenni ekkoriban annyit jelentett, hogy küzdeni a szélsőjobb ellen. Egy saját magát patrióta hagyományőrzőnek mondott, ám nyíltan szélsőjobboldali szervezetben tagnak lenni ekkoriban nem számított sem hazafiasnak, sem nem számított amerikainak.

Az 1940-es évekre a Második Klán elveszítette tagságát és szép csendben kimúlt... mivel nem tudták megfizetni az adóhatóság által rájuk kiszabott adóterheket.

Később a klán újra életre kelt, de ez már egy másik történet.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://voltegyszeregyamerika.blog.hu/api/trackback/id/tr2115017308

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása