Az amerikai zászlót mindenki ismeri, olyan, világszerte elterjedt jelkép, mint annak idején a római sasok voltak. Ugyanazt jelképezi: egy világbirodalom határait, jelenlétét, felségterületét. Ott, ahol békefenntartók vannak, szinte biztos lobognak a csillagok és sávok (stars and stripes); ahol zászlót égetnek, szinte biztos a csillagos-sávos zászlót égetik. A világtengeren a hadihajók nagy részén ez a zászló lobog; de ez a zászló áll büszkén, mozdulatlanságba merevedve a légkör nélküli Holdon is (nem is egy zászló, összesen öt, mindegyik a Holdra szálló asztronauta azaz csillagutazó kitett egyet). Erre a zászlóra tesznek fogadalmat az iskolákban is az amerikai gyerekek. A Függetlenség napján, július 4-én a blog huszonhatodik részében az amerikai zászlót mint fontos jelképet vesszük sorra.
Az amerikai zászló. Buzz Aldrin asztronauta tette ki 1969. július 20-án a Hold felszínére. A zászló nem lobog, hanem, mintha lobogna, kimerevített, a Holdon ugyanis nincs légkör. Hivatalosan az amerikai zászlót szabadon kell lógni vagy lobogni hagyni, nem lehet alátámasztva, kimerevítve, ám a Holdon e szabály alól kivételt tettek
A csillagok és sávok: az amerikai zászló
Az amerikai zászló története a Függetlenségi háború idejéig nyúlik vissza. Már 1777-ben törvény rendelkezett a zászlóról: a 13 egykori kolónia mindegyike 1-1 csillag volt a zászlóban, a törvényi indoklás szerint, hogy ezzel is jelképezzék, hogy új konstelláció (csillagegyüttállás) alakult ki. A Függetlenségi Nyilatkozatot 1776-ban, július 4-én adták ki (emiatt lett ez a nap a legfőbb amerikai ünnepnap, a Függetlenség Napja), Jefferson írta, míg az Alkotmány 1789-es, azaz, az amerikai zászló idősebb, mint az amerikai alkotmány!
Jelenleg 50 csillag van a zászlóban: minden egyes új állam, amely csatlakozott, egy-egy csillag benne. Ennek okán a zászlótörvényt többször módosították: legutóbb 1959-ben elnöki rendelettel szabályozták az elrendezését az 50 csillagnak. Az első csillagos zászlót a hagyomány szerint Betsy Ross varrta meg, George Washington kérésére, ám minden bizonnyal egy Francis Hopkinson nevű képviselő volt, aki a terveket készítette hozzá.
A tizenhárom-csillagos zászló négyféle különböző csillag-elrendezésben. Ezeket még kézzel varrták, mindet 1776 után, de még 1795 előtt
A tizenöt-csillagos zászló. George Washington rendelete nyomán ez volt a hivatalos zászló 1795-től 1818-ig. 15 csillag van rajta: az alapító 13 kolóniához csatlakozott Vermont és Kentucky, viszont a hagyományos és később James Monroe által törvénybe foglaltak szerint is kötelező 13 sáv helyett 15.
A legelső amerikai zászlót, mint írtam a negyedik részben, még Benjamin Franklin tervezte, 1754-ben, igaz, akkor még csak nyolc kolóniához szólt: "Join, or die!"
Ez a csörgőkígyós kép volt az alapja a Christopher Gadsden által tervezett Gadsden-zászlónak, melyet mai napig használnak az USA-ban; bizonyos államokban a rendszámtáblán is rajta lehet, sőt, még a Tea Párt szimbóluma is volt. A haditengerészet első hivatalos zászlaja is volt (1776-1777 között); jelenleg is a szolgálatban lévő legidősebb hajó abban a megtiszteltetésben részesül, hogy használhatják az Első Zászlót 2019. június 4-e óta, azaz, alig pár napja történt ez a változás. 2012. szeptember 11-től 2019. június 4-ig visszatértek az Első Zászlóhoz, azóta illetve 1777-től kezdve az Uniós zászló volt hivatalos haditengerészeti használatban (leszámítva azt a rövid időt 1975-1976-ban, amikor a haditengerészet megalapításának 200-ik évfordulóját ünnepelték).
Baloldalt az eredeti Gadsden-zászló, középen a Haditengerészet első hivatalos zászlaja, melyet egészen mostanáig, 2002. szeptember 11-től 2019. június 4-ig használtak, és amelyet az Union Jack (Uniós zászló) váltott fel ismét. Az Első Zászló csak az USS Blue Ridge nevű parancsnoki hajón van engedélyezve azóta
Az amerikai zászló változásai, időrendi sorrendben, az utolsó, 99 csillagos zászló természetesen nem került bevezetésre. Az a 9/11-es terrorcselekményekre válaszolt volna a 99 csillaggal (9x11=99)
A jelenlegi amerikai zászló, egészen pontos specifikumokkal
Az amerikai zászló egy élő nemzet élő zászlaja, éppen ezért, ha valaki kitűzőként használja, akkor a ruháján baloldalt, a szívének az oldalára szabad csak felraknia.
Sohasem lehet a zászlót fejjel lefelé felhúzni, azaz, a csillagoknak mindig felül kell lennie. Kivétel: nagy veszély érkezése esetén, segélykérő jelleggel.
Hivatalosan az amerikai zászlót nagy tiszteletben kell tartani, nem szabadna üzleti célra felhasználni; emberek nem viselhetik magukon ruhaként, illetve, amikorra egy zászló elhasználódott annyira, hogy már nem tölti be protokolláris célját, akkor ceremoniális módon kell lecserélni. Ezt a szabályt pont azok nem szokták betartani, akik magukat a legnagyobb amerikaiaknak akarják láttatni; amerikai zászlós fürdőnadrág (férfi és női), amerikai zászlós zsebkendő (!), nyakkendő, felvágható amerikai zászlós torta; sorolhatnám. Ezáltal pont, hogy megszentségtelenítik a zászlót. A zászló kereskedelmi célokra való tiltása a Zászló-szabályzatban (United States Flag Code) benne van; bár való igaz, hogy noha ez nem csak ajánlás, hanem törvény, megsértése nem von semmi büntetést maga után szövetségi szinten, azaz, helyi szintre van delegálva a kérdés, ahol pedig nem foglalkoznak vele.
A zászlóégetés Amerikában pedig, bármennyire sokan vannak felháborodva rajta, a szólásszabadság része, teljesen törvényes, sőt, amikor például a cserkészek lecserélik az elnyűtt zászlót egy újra, akkor az előzőt tisztelegve, vigyázzállást és díszsort tartva égetik el! (Ezzel együtt törvényhozók többször is próbáltak egy zászlóégetést tiltó alkotmánykiegészítést keresztül vinni a törvényhozáson; ám nem sikerült egyszer sem.)
A zászló elégetése nagyon komoly vitákat szül évek óta. Penn és Teller a saját álláspontjukat sokszor kifejtették már ezzel kapcsolatban, egyszer a West Wing (Az elnök emberei) című sorozat kameo-vendégeiként is. Az első alkotmánykiegészítés garantálja ugyanis a kifejezés szabadságát, és ebbe szerintük a zászló elégetése is beletartozik. Ellenben mindenhol a világon, ha az USA és annak külpolitikája ellen akarnak tiltakozni, először zászlót égetnek, mivel repülőgép-anyahajót nehezebb, és mivel az amerikai állampolgárok számára olyan a zászló, mint sok magyar számára a Szent Korona, az jelképezi az államot, így a zászló elégetése számukra nem olyan, mintha pusztán egy zászlót égetnének el: magát az amerikai államot égetik el jelképesen, és a zászlóért meghaltak emlékét is ezzel meggyalázzák
Az amerikai zászlót idegen földön először Tripoliban húzták fel, az első amerikai-berber háborúban, ami egyúttal az első amerikai háború is volt idegen országban. A Darne-i csata zárta le ezt a háborút, és akkor jelent meg a csillagos-sávos zászló is kitűzve egy nem amerikai városra először. A tengerészgyalogosok saját himnusza erről a csatáról is megemlékezik.
A zászló-fogadalom (Pledge of Allegiance)
A zászlófogadalmat 1892-ben írta meg egy keresztényszocialista pap, Francis Bellamy. A Fiatalok útitársa című magazin (!) hozta először le a szöveget 1892. szeptember 8-án. Az eredeti szöveg szerint: "I pledge allegiance to my Flag and the Republic for which it stands, one nation, indivisible, with liberty and justice for all", azaz, "Hűseget fogadok a Zászlónak és a Köztársaságnak, melyet jelképez, egy nemzetet, amely megoszthatatlan, szabadsággal és igazsággal mindenki számára." Ezt egészítették ki kétszer: míg a kommunista fenyegetés hatására bekerült az "under God", azaz, az "Isten [szeme vagy színe] előtt" kitétel, mint azt egyébként a Young Sheldon című sorozatból is tudhatjuk, már feltéve, ha nézzük azt. A kiegészítést Eisenhower elnök kezdeményezte, és a Kongresszus megszavazta, Bellamy lánya tiltakozása ellenére. A szöveg és a hozzátartozó szertartás a Zászló-szabályzatba is bekerült: a zászló felé fordulva kell ezt elmondani, minden, nem-vallási okból a fejen lévő fejfedőt le kell venni közben, és az elmondónak a kezét a szíve fölé kell helyeznie (fegyveres testület tagjainak némán kell a zászló felé fordulnia, katonai tisztelgéssel). Az eredeti intenció szerint előbb egy tisztelgést kellett a zászló felé fordulva megtenni, és aztán elmondani a szavakat, majd a ma már náci-tisztelgésnek nevezett kinyújtott karú tisztelgést kellett a zászló felé fordulva bemutatni, amit 1942-ben, pont a hasonlatosság miatt, ejtettek.
A náci karlendítéshez nagyon hasonló fogadalomtétel még 1941-ben is. 1942-re ezen változtattak
Bellamy elképzelése az volt, hogy egységesítse a polgárháború miatt még mindig marakodó amerikai nemzetet, és erre a zászlót találta a legjobb módszernek, mert a zászló tiszteletében egységes volt az amerikai nép (kivéve a legdélibb részeket, ahol mai napig a vesztes lázadó rabszolgatartók zászlaja, a konföderációs zászló nagyobb presztízsben van, mint az északi jenkik zászlaja). Bellamy szövegének népszerűségéhez nagyban hozzájárult, hogy az akkori hivatalban lévő elnök, Benjamin Harrison támogatását is megnyerte, mivel közelgett Amerika "felfedezésének" 400-ik évfordulója, és a Kolombusz-napon a fogadalmat először tették le egyszerre sok iskolában. Ekkor az iskolákban reggel felvonták a zászlókat, és elcitálták a rövid, mindössze 15 másodpercesre tervezett fogadalmat.
Bellamy nagyon óvatosan válogatta ki a fogadalom szavait, a "pledge"-t (fogadalom) használta "vow" (ígéret) vagy "swear" (eskü) helyett, és minden egyes szót alaposan megrágott; így például a "testvériességet", a fraternityt elvette, igaz, nem amiatt, mert ez a nőket kirekesztette volna esetleg, hanem, mert úgy vélte, hogy az amerikaiak számára ez nem elég erős hívószó, ellenben a nemzet, a "nation", az bekerült a szövegbe. A történethez hozzátartozik, hogy zászlófelvonáskor már korábban is használtak egy rövid fogadalmat, melyet egy George T. Balch nevű polgárháborús veterán kapitány alkotott meg: "We give our heads and hearts to God and our country; one country, one language, one flag!", azaz: "Fejünket és szívünket Istennek és hazánknak kínáljuk: egy ország, egy nyelv, egy zászló!" Ez meglehetősen anakronisztikus volt már akkor is, hiszen az USA-ban legalább 400 különböző nyelvet beszélnek, és beszéltek már akkor is. Ezt a szövegváltozatot szorította ki Bellamy, utóleg módosított szövege.
Mai napig rendszeresen zaklatnak gyerekeket amiatt, ha nem állnak fel a zászló-fogadalmat megtenni, holott a Legfelső Bíróság kimondta, hogy erre senki se kényszeríthető. Jehova Tanúi nem hajlandóak sem végigmondani a fogadalmat, sem elénekelni a himnuszt, mert számukra ez már istenítésnek számít, azaz blaszfémiának, szentségtörésnek. A szekularizáció hívei sem örülnek ennek a kétszavas kiegészítésnek, ami azóta is állandó közéleti illetve jogi viták témája.
Utolsó érdekesség ezzel kapcsolatban, hogy 2004-ben egy nyelvész kimutatta, hogy bár az "Under God" azaz "Isten előtt" támogatói Lincolnra hivatkoztak, a híres Gettysburgi beszédére, amikor a fogadalomba beszavaztatták ezt a kitételt, de Lincoln idejében ez a kétszavas kifejezés nagyjából azt jelentette, hogy "Isten engem úgy segéljen", azaz, nem egy vallásos alapú hivatkozás volt, inkább csak egy jövőbeli elhatározást kifejező szófordulat.
Amerika himnusza: a Csillagokkal szórt lobogó
A Csilagsávos zászló (The Star-Spangled Banner) első szövegváltozatát 1814. szeptember 14-én vetette papírra egy 35 éves amatőr költő, Francis Scott Key, miután végignézte a Fort McHenry (McHenry erőd) ágyúzását az angol haditengerészet által az angol-amerikai háborúban, a Baltimore-i csatában. A nap végén még mindig állt a csillagos, sávos lobogó! A vers a Defence of Ford McHenry címet kapta (a McHenry erőd megvédése), majd Key egy népszerű angol dallamra ráírta a szöveget (ezt a zenében contrafactum-nak mondják), és ez vált később az amerikai himnusszá. A vers négy versszakból áll, de ahogy a magyar himnusz esetében is csak az első versszakot szokás énekelni, úgy az USA-ban is csak az elsőt. A dalt nehezen énekelhetőnek mondják. Nem sokkal ezelőtt az USA-ban abból is vita kerekedett, hogy hogyan kell a himnuszt hallgatni, lehet-e közben letérdelni, vagy egy helyben állva kell hallgatni, levett sapkával. Hivatalosan csak a fegyveres erő tagjai számára van leszabályozva a kérdés (pl. jármű motorját le kell állítani, ki kell szállni belőle, stb.), a civilek számára ajánlás (mivel az egész Zászló-szabályzat bár törvény, de mivel büntetési tétel nélküli, igazából csak egy erős ajánlás) az, hogy ha a himnusz és a zászló is jelen van egyszerre, akkor a zene forrása felé fordulva állva kell hallgatni, sapkát levéve, jobb kezet a szív fölé helyezve, és énekelni kell a szöveget. Ez egyáltalán nem régi szabály, és konkrétan azért nem, mert az amerikaiak nem akartak úgy kinézni korábban, mintha nácik lennének, sőt, a legfőbb szabály az első alkotmánykiegészítés: a "Freedom of expression", ami annyit tesz, hogy mindenki a saját maga módján kell tisztelegjen a zászló előtt. Akár a szíve felé helyezett kézzel, akár egyenesen, vigyázzban állva, akár térdelve, akár a "Black Power" tisztelgést (fekete kesztyűben ökölbe szorított kinyújtott kézzel) alkalmazva, az az ő dolga, és joga van hozzá, és ezt még a Legfelső Bíróság is kimondta.
Barack Obama egy demokrata rendezvényen nem tiszteleg a himnusz közben. Szóvivője szerint az elnök mindig a maga módján tiszteleg, ez néha vigyázzállás, néha a kezét a szíve fölé helyezi
Egy republikánus pártrendezvényen, 2015-ben
A Csillagsávos zászlót először hivatalos használatra a haditengerészet vette be 1889-ben, majd 1916-ban az akkori elnök, Woodrow Wilson. 1931. március 3-án a Kongresszus elfogadta, mint nemzeti himnuszt, és Herbert Hoover iktatta törvénnyé. Ez előtt a God Save the Queen zenéjére írt My Country, 'Tis of Thee című volt a de facto amerikai himnusz, majd az 1812-es angol-amerikai háborút követően ennek népszerűsége erősen lecsökkent. Az America, the Beautiful (Amerika, a csodálatos) című költemény is vetélkedett a nemzeti himnuszi címért, míg végül a Csillagsávos zászló lett a hivatalos.
