Nikola Tesla minden bizonnyal a XX. század legjelentősebb feltalálója volt. A tudománynak és találmányainak élt, többször is kihasználták más feltalálók, élete végére pedig bátran kijelenthetjük, hogy teljesen meghibbant. Marconi tőle lopta a rádiót, Edison pedig Tesla számos ötletét vette át (tegyük hozzá, hogy valamilyen szinten jogosan, hiszen Tesla neki dolgozott). A horvát területen, az Osztrák-Magyar Monarchiában született, önmagát valószínűleg egységesen szerbnek és horvátnak is tartó Nikola Tesla Amerikában teljesedett ki feltalálóként, ezért teljesen indokolt, hogy egy amerikai történetben szerepeltessük őt.

Nikola Tesla éppen A természetfilozófia elmélete című könyvet olvassa egy Tesla-tekercs előtt, melyet Roger Joseph Boscovich 1758-ban írt. 

Ki volt Nikola Tesla? Túlzás nélkül állítható, hogy a XIX. és XX. század legnagyobb feltalálója, zseniális, a saját korát gyakran több, mint egy évszázaddal megelőző ötletek atyja. Megvalósult találmányait szinte felsorolni se lehet, csak a fontosabbakat: váltóáram, távirányító, radar, robotok, rádió, több ezer ötlete volt. Tulajdonképpen neki köszönhetjük a XX. század majdnem minden technikai vívmányát. A másik oldalon viszont ott van az őrült Tesla: a galambba szerelmes, csak hárommal osztható szobaszámú hotelszobában lakó, inszomniás, őrült ötletek Teslája: a földrengés-gépé és a halálsugáré, az űrből származó ingyenes elektromágneses sugárzás (más szóval: a napenergia) megzabolázását célul kitűző Tesláé, aki váltig állította, hogy az űrből saját gépével felfogott rádiójeleket; aki állította, hogy képeket, hangokat tudunk majd egymásnak küldeni az elektromágneses sugárzás segítségével (ami nem más, mint a vezeték nélküli okostelefon), sőt, aki hitt az antigravitációban, az időutazásban és az emlékezet-olvasásban is. Noha lehet, hogy ezek is előbb-utóbb megvalósulnak, könnyű belátni, hogy messze, messze megelőzte saját korát, és akkoriban fura ötletei miatt szimplán őrültnek tartották.

Amerika előtt

Nikola Tesla világpolgár volt már születésekor. Az osztrákok és magyarok által dominált Monarchiában született 1856-ban, egy villámokkal bőségesen megszórt éjszakán, szerb ortodox pap gyermekeként horvát területen, származására és születési helyére egyformán büszke volt később. (Mindkét nemzet magáénak vallja hát: a szerbek talán kicsit jobban is, egyik nemzetközi repterüket nevezték el róla többek között, illetve szerepeltetik a szerb dínáron is, míg a horvátok mindössze egy kiállítással emlékeznek meg róla szülővárosában.) Már fiatal korában kitűnt egyfelől kitűnő emlékezőtehetségével, másfelől pedig azzal, hogy házi szerszámokat készített. Nyolc nyelven tanult meg: szerbhorvátul (akkor még nyugodtan számíthattuk azt egy nyelvnek), magyarul, csehül, angolul, franciául, németül, olaszul és latinul. Általános iskolába szülővárosába, Smiljanba járt, aztán Gospićba felsőbb évfolyamokra, végül Karlovacba gimnáziumba, ahol már kizárólag német nyelvű tanítás folyt. A négyéves középiskolát három év alatt végezte el, fejben képes volt integrálni, melynek köszönhetően a tanárai meg voltak győződve arról, hogy puskázik. Ekkor besorozták, ami elől meglógott, majd 1875-ben Grazban iratkozott be az ottani politechnikumba (egy ilyet végzett el Einstein is, csak ő Svájcban), minden órára lelkesen eljárva kétszer annyi vizsgát tett le, mint amennyit kötelező volt, és kiváló jegyeket szerzett.

Már ekkor kiderült, hogy a fiatalember elképesztő lehetőségek előtt áll. Saját állítása szerint mindössze 2-3 órákat aludt éjszakánként, a többi időben dolgozott (ám napközben is többször elszenderült, hogy picit feltöltődjön). Hatalmas munkabírása és koncentrálóképessége segítette abban, hogy már-már emberfeletti eredményeket érjen el fizikában. Ekkor ütközött össze egyik tanárával is: állította, hogy a Gramme-típusú dinamóba pár kapcsoló felesleges. Mint apja halála után kiderült, ekkoriban apja levélben arra kérte a tanárokat, hogy tanácsolják el fiát, különben még képes halálra hajszolnia magát. Tesla harmadévesen előbb eljátszotta ösztöndíját és a szüleitől havonta kapott összeget, majd az egészet visszaszerezte azzal, hogy "megfejtette" a játékszenvedélyét és kigyógyult belőle. Ekkor vizsgaidőszakban azt kérte, hogy a vizsgáit később tehesse le, amelyet megtagadott tőle az iskola: ekkor Tesla, oklevél nélkül, elhagyta a politechnikumot. Ekkor előbb Mariborba ment, majd családi segítséggel Prágába, ahol filozófiát hallgatott, de itt sem szerzett meg semmilyen fokozatot. Ez után került Budapestre, hogy Puskás Tivadar alatt dolgozzon a telefongyárban, ám, mivel rájött, hogy a gyár még épülőben van, és rá értelmes munka rá így nem várna, inkább pár hónapig más munkalehetőség után nézett. A felépült gyárban aztán tökéletesítette az erősítő és ismétlő berendezéseket, ám anélkül, hogy leírást készített erről, vagy szabadalmaztatta volna módszerét. Ezután Puskás Párizsban szerzett állást Teslának, ekkor figyelt fel rá az Edison vállalat egyik menedzsere, Charles Batchelor, aki magával vitte az USA-ba 1884-ben.

Edison műhelyében

Tesla egy izgalmas hajóút után (melynek során a legénység fellázadt a kapitány ellen, és a fiatal szerbet kevés híján a tengerbe lökték, és már felszálláskor ellopták a pénzét és poggyásza egy részét) végül 1884. június 6-án érkezett meg New Yorkba. Négy centje maradt csak a zsebében, az ajánlólevélen kívül. Edison eddigre már, 1882-ben, a Pearl utcában felszerelte az első egyenárammal működő áramtermelő gépét, és folyamatosan egyre bővítette elektromos hálózatát az iparmágnás John Pierpont Morgan finanszírozásával. (J. P. Morgan háza volt az első, amelyet elektromos árammal működő égők világítottak meg, Edison volt az, aki a házát felszerelte ezekkel, szintén 1882-ben.)

Edison meg volt győződve az egyenáram váltóárammal szembeni magasabbrendűségéről. Csak volt vele egy probléma: kevéssé volt hatékony az áram nagyobb távolságokra való eljuttatásában. Gyakorlatilag egy mérföldenként szükséges volt egy generátor beállítása, hogy tudjon áramot fejleszteni. Lámpák megvilágítására egy nagyon sűrűn lakott városban, mint New York, ez még talán elég is volt, ám nagyobb távolságokra való eljuttatásban alkalmatlan volt az egyenáram. Tesla pedig pont emiatt kereste meg Edisont: váltóáramú motort akart építeni, miután Európában nem talált senkit, akinek a segítségével ezt megtehette volna.

Thomas Edison dolgozószobája. Egyik kedvenc grafikusom, Tom Gauld rajza, megjelent a The New Yorker  magazinban, 2019-ben

Edison hatalmas feltaláló volt, összesen 1093 szabadalommal. (Egyszer egy természeti törvényt is felfedezett, és noha nem tudta, mire jó, azt is le akarta védetni.) Átlagosan 11 naponta talált ki valamit: a villanyégőt mondjuk nem ő, ő azt csak továbbfejlesztette, de például az alkáli-elemet, a diktafon elődjét, a kinetoszkópot, a fonográfot, a fénymásoló elődjét azaz a mimeográfot, a diktafon elődjét, a mozifilm elődjét stb. (Mivel a keleti parton filmstudiója monopolhelyzetben volt, már csak emiatt is költöztek a nyugati partra, Hollywoodba a többi studiók, na meg az adóelkerülés miatt is.) Később még Henry Ford T-modelljébe is készített elektromos önindítót. Viszont a váltóáramtól távolságot tartott, az egyenáramban hitt. Ráadásul elég ambivalens személyiségű volt, dühkitörései ugyanolyan gyakoriak voltak, mint kedves periódusai is. Edison saját állítása szerint semmit sem talált ki, minden megvolt már, csak körül kellett néznie és alkalmaznia azt, ami már van (amit mások szerettek úgy értelmezni, hogy lopott az alkalmazottaitól, no dehát ők voltak az alkalmazottak, ezért kaptak fizetést), viszont saját hírneve volt legnagyobb találmánya (nevét rátetette minden gyártmányára). Akár alkalmazottai, akár üzletfelei, akár riválisai kerültek vele szembe, elsősorban a hírnevével próbált hatást gyakorolni rájuk. Mint egy mai Elon Musk, vagy Mark Zuckenberg, vagy Steve Jobs; olyan volt a kortársaknak Edison.

Edison rengeteg céget alapított, több, mint százat, ezek közül több monopolhelyzetbe is került. Ezrével alkalmazta az embereket, nem tulajdonított nekik éppenséggel túl nagy jelentőséget. Bár Batchelor ajánlása szerint csak két zsenit ismert, Edisont és Teslát, Edison számára Tesla is csak egyike volt az alkalmazásában álló mérnököknek. Azzal a megjegyzéssel vette utóbbit fel, hogy ha ilyen zseni, mint Batchelor írja, akkor javítsa fel az egyenáramú áramfejlesztőinek a teljesítményét. Ha sikerül neki, kap 50 000 dollárt. (Ez mai pénzben olyan 1,4 millió dollár, olyan 450 millió forint.) Tesla ezt az ajánlatot komolyan vette, sikeresen feljavította a a generátorok teljesítményét. Edison meg közölte vele, hogy ugyan már, csak vicceltem, nem érted az amerikai humort. Ezek után Tesla kilépett. Hogy mennyi mérnök dolgozott be Edison alá, azt jól mutatja, hogy nagyjából ez a két alkalom volt csak, amikor személyesen is szót váltottak egymással az alatt a kb. fél év alatt, amíg Tesla Edison keze alá dolgozott.

Önállóan New Yorkban, majd George Westinghouse alkalmazásában

Tesla ekkor pár saroknyival arrébb önálló laboratóriumot rendezett be, mivel talált pár embert, aki finanszírozta vállalkozását. Ekkor már megpróbálta a saját váltóáramú berendezését megépíteni, és sikerrel járt. Tesla a következő öt évben 22 szabadalmat jegyeztetett be, amelyek mind a váltóárammal voltak összefüggésben. 1889. májusában bemutatta a nagyközönségnek is a váltóáramú motorját. Ez felkeltette az Edisonnal áramháborúban lévő George Westinghouse érdeklődését is, aki felvette őt 1890-ben a saját, 1886-ban alapított cégébe. Tesla szabadalmaiért 1 millió dollárt fizetett, és további 2,5 dollárt kínált fel royaltyként minden egyes lóerőnyi teljesítményért, melyet Tesla szabadalmainak segítségével állított elő.

Az áramháború

Ez az áramháború elsősorban Edison cége és Westinghouse cége között zajlott, de pár másik vállalat is részese volt. Edison az egyenáram oldalán állt, mivel a váltóárammal szemben jóval biztonságosabbnak gondolta, meg mert amúgy is ezt fejlesztette sokáig. "Véleményem szerint teljesen be kéne tiltani a váltóáramot. Pontosan annyira felesleges, mint amennyire veszélyes. Holtbiztos, hogy Westinghouse fél éven belül megöli az egyik vásárlóját."

Westinghouse és a Thomson-Houston cégek a váltóáram pártján álltak. Felváltva sikerült szerződéseket nyerniük városok kivilágítására, Edison főleg a biztonságot hangsúlyozta, Westinghouse pedig az olcsóbb árat. Egészen addig mentek a céges háborúban, hogy 1888-ban (az Edison cég által biztosított felszereléssel) egy Harold P. Brown nevű mérnök állatokat kábított egyenárammal és ölt váltóárammal, hogy bebizonyítsa, a váltóáram jóval veszélyesebb. Az Edison és a Thomas cégek összejátszottak még abban is, hogy az elektromos kivégzéseket egy Westinghouse márkájú váltóáramú generátorral hajtsák végre, ezzel besározva a Westinghouse cég nevét. Emiatt egy ideig valóban az áramütéssel kivégzettekre az a szleng járta, hogy "megwestinghouse-olták" az illetőt. Westinghouse megvádolta Brown-t azzal, hogy meghamisította az eredményeit, sőt, hogy az Edison cég alkalmazásában állt.

Az áramháború csúcspontján egy 1889-es gyilkossági ügyben Westinghouse felbérelt egy ügyvédet, hogy bizonyítsa be,  az elektromos kivégzés kegyetlen, ezzel megakadályozza, hogy az ő gépével hajtsák azt végre, ezzel a nagyközönség előtt örökre összemossák a cége nevét a halálos áramütéssel. Az ügyvéd minden tehetségét  bevetette, hogy bizonyítsa, Brown hazudott, amikor állatokkal végzett kísérleteket, azaz azt, hogy alacsonyabb erősségű egyenárammal és magasabb erősségű váltóárammal tette azt meg. Sőt, 45 levél is nyilvánosságra került, melyeket Brown váltott a Thomson és az Edison vállalatokkal, melyek feketén-fehéren bizonyították, hogy tényleg az Edison cég alkalmazásában állt, és hogy a Thomson cég szolgáltatta azokat a váltóáramú generátorokat, amelyeket a Westinghouse-tól vett saját használatra, és adott tovább a kivégzésekre. Ezek ellenére a bíróság elítélte a vádlottat, a Legfelső Bíróság jóváhagyta az ítéletet. 1890-ben kivégezték az illetőt. Harmadik próbálkozásra. Nem találták el jól a megfelelő áramerősséget. Megégett haj és bőr pernyéje, égett hús szaga volt a levegőben, az elítélt testén több helyen is a bőr alól vér fakadt. Még a hóhér is azt mondta, hogy a felakasztás humánusabb megoldás lett volna. Ez, és a levelek nyilvánosságra kerülése, komoly presztízsvesztességgel járt Edison számára.

Az első villamosszékkel történt kivégzés. Az elítélt nyolc percig szenvedett

Aztán az 1890-es évektől kezdve, ahogy Teslát felvette Westinghouse, és a problémákat sikerült kijavítani, nem csak olcsóbb, hanem még biztonságosabb is lett a váltóáram, mint az egyenáram. A földfelszíni kábeleket egy szerencsétlen baleset után, hatósági nyomásra, a föld alá telepítették. Több cégegyesítés után Edison kiszorult a saját cégének vezetéséből, ami aztán egyesült a Thomson céggel is. Az új cég a piac háromnegyedét kontrollálta. Westinghouse megnyerte az áramháborút, a váltóáram lett az uralkodó, de az Edison cég utódja, a General Electric vitte el a piacot. Szép lassan eltűntek az egyenáramú berendezések. Az utolsó 2007-ben, New Yorkban lett leállítva 128 évnyi működés után.

Félelem az elektromosságtól

Az áramháború tetőfokán Edison azzal érvelt egy szerencsétlen haláleset után, hogy a váltóáram kontrollálhatatlan ereje miatt tömegesen fognak szenvedni áramütést emberek, sorozatban fognak meghalni, így komoly ellenállás épült ki az elektromosság (és a városképet elcsúnyító kábeldzsungel) ellen. A láthatatlan gyilkos, ezt mondták az elektromosságra. Valójában mindegy, hogy egyenáram vagy váltóáram, az áramerősségtől és az érintkezés időtartamától függően bármelyikfajta áram halálos lehet az emberre (és az állatokra egyaránt).

Persze nem önmagában Edison figyelmeztetése volt az, ami miatt az emberek féltek az elektromosságtól. Mivel akkoriban még jóval a mai technikai szint alatt voltak fejlettségben, így a kábelek, dinamók, elosztók stb. is mind a mai színvonal alatt voltak. Többször ütött ki rövidzárlat miatt tűz, illetve az utcán a lovak szenvedtek áramütést, amely akár csak megijesztette őket, de akár le is terítette azokat. Az emberekben nagyfokú bizalmatlanság volt az árammal szemben, már csak amiatt is, mert nem értették az egészet. Új volt nekik. Edison szavai erre a félelemre, idegenkedésre csak ráerősítettek. 

Elektromosság ellenes karikatúra 1889-ből

Azt ugyan nem tudni, hogy a jelen helyzethez hasonlóan az egykoriak is úgy gondolják, hogy a sok kábel az, amelyik beindítja a vírusokat az emberek testében, mint jelenleg hiszik azt sokan az 5G hálózattal kapcsolatban, ám a fenti karikatúra nem volt torzító abban az értelemben, hogy amíg meg nem tudták oldani azt, hogy biztonságosan, a földfelszín alatt vezessék a kábeleket, addig a nagyvárosok látképe gyakran ilyen volt:

A kép 1887-ből származik, Manhattanből

Képeslap az 1880-as évekből. Broadway, New York

Az 1888. március 12-i nagy hóvihar másnapján bankárok a Wall streeten, New Yorkban

Annyi az igazsághoz tartozik azért, hogy ezek szinte mind telefonkábelek, amelyekben mikrofeszültség van csak, komoly elektromos áramot ezek nem vezettek.

A világkiállítás

1893-ban, Kolumbusz első expedíciójának 400-ik (ez nagyjából olyan, mint amikor a 895-ik évi honfoglalás ezredik évfordulója 1896-ban volt) évfordulóján Chicago egy világkiállításnak adott otthont. Ez volt az első, amelyet teljes egészében elektromos árammal akartak kivilágítani. Pályázatot adott be a General Electric, 1 millió dollárért vállalták volna, a Westinghouse fél millió dollárért. Természetesen ők kapták meg a lehetőséget. Válaszként viszont a General Electric megtagadta, hogy akár csak egyetlen egy Edison-féle égőt is eladjanak a Westinghouse-nak. Tesla dolga volt bebizonyítani, hogy a váltóáramú berendezései egy teljes várost is képesek kivilágítani. 1893. május 1-én éjszaka maga Grover Cleveland nyomta meg a bekapcsoló gombot, és különböző színekben felizzottak a lámpák 100 000 néző előtt. Ezzel a váltóáram végleg győzedelmeskedett az egyenáram felett.

És mindezt a Westinghouse-Tesla rendszer biztosította!

A világkiállításon Tesla számos módon bizonyította, hogy a váltóáram nem veszélyes az emberekre. Tulajdonképpen show-műsorokat adott. Megmutatta, hogy a jelen lévő elektromos töltés miatt még vezetékek nélküli áramátvitel is lehetséges: az elsötétített szobában felizzott az égő a kezében!

Niagara-vízesés

Tesla ekkorra már világszerte ismert feltaláló és milliomos volt. Nekikezdhetett gyermekkori álmai megvalósításának. Nem hitt abban, hogy a fosszilis tüzelőanyagokra kelljen a civilizációnak épülnie, Tesla meg akarta zabolázni a víz, a szél, a nap energiáját. A Niagara vízesés energiáját akarta felhasználni egy város kivilágítására. A Westinghouse mérnökei az ő útmutatásai alapján készítették el a világ első vízerőművét, de a megnyitó napján egyetlen egy ember volt csak biztos abban, hogy ez működni fog: maga Tesla.

A Niagara Vízerőműben Tesla generátorai, 1895 körüli fénykép

1896. november 16-ra készültek el a vízerőművel, 50 000 lóerő teljesítményre volt képes, és ezzel a közeli Buffalo városát árammal ellátni. Később összesen 10 blokkot építettek ide, az árammal még New Yorkot is ellátták. 25 éven belül vízerőművek Amerika áramellátásának negyedét adták.

Csakhogy George Westinghouse túlköltekezte magát. Hiába voltak sikeresek a projectjei, egyszerűen nem maradt elég pénze. Így Tesla nagyvonalúan lemondott a lóerőóránkénti 2,5 dollár royaltyjáról. Ez ma dollár trilliókat érne. Tesla viszont már a következő nagy ötletének megvalósítását tervezte: az elektromosság vezeték nélküli továbbításának ötletét. Trükkjeinek köszönhetően (lámpát megvilágított a kezében, vagy akár többet is, fényt bocsájtott ki magából, hiszen az is elektromosság) így is a New York-i elit tagjává lett: barátságába fogadta Samuel Clemens, azaz, Mark Twain is, férjezetlen és férjes nők próbálták Tesla figyelmét magukra irányítani. Tesla viszont nem csak germofób volt, de számára taszító volt a nők ékszerei, parfümjeik, érintésük is. Még kezet fogni se szeretett másokkal.

Colorado Springsben

1895-ben leégett Tesla New York-i laboratóriuma, és mivel azt hitte, hogy állandóan kémkednek utána, így úgy döntött, hogy inkább kiköltözik egy nyugodtabb vidékre, Colorado államba, a kevéssel Denvertől délre található Colorado Springsbe. Választása már csak azért is erre a településre esett, mert az egyik legtöbb feljegyzett villámlás, villámcsapás is a környékhez kötődik. Ekkor már kezdődtek rigolyái: elkezdett érdeklődni a keleti vallások iránt, és úgy gondolta, hogy az elektromosság nem más, mint maga az életerő (valamilyen szinten ebben is igaza volt, az ember termel elektromos áramot, lásd: Mátrix). Annak mondjuk volt valami alapja, hogy azt hitte, kémkednek utána, és ki akarják lesni titkait: Guglielmo Marconi ekkoriban találta fel a rádiót (amiért 1909-ben Nobelt is kapott), Tesla pedig beperelte őt, mondván, az ő ötletét lopta el. (A Legfelső Bíróság végül 1943-ban, Tesla halála után 6 hónappal érvénytelenítette Marconi szabadalmait, mondván, azok Tesla 1897-es szabadalmain alapulnak, így végül Teslának ítélték meg a rádió feltalálását is.)

Korabeli újsághír a tűzesetről

Colorado Springsben épített laborjában Tesla az elektromosság alkalmazásaival kísérletezett. Állítása szerint képes volt elektromos áramot vezeték nélkül eljuttatni nagyobb távolságokra is; ám, mivel nagyon félt a kémektől,  és nem engedett be senkit a laborjába, így aztán nem volt senki, aki tanúsíthatta volna állításait. Az biztos, hogy erre ma már képesek vagyunk, ha nem is nagy távolságokra. Elvileg Tesla is képes lehetett, több, mint 100 évvel ezelőtt. Az biztos, hogy ekkorra már tökéletesítette az először 1891-ben megépített Tesla-tekercseit, amelyekkel magasfeszültségű áramot lehetett előállítani. A magasfeszültség segítségével fluoreszkáló neoncsöveket készített, képes volt az első röntgen-fényképet elkészíteni, és így tovább.

A fő célja nem is az volt, hogy nagyobb távolságokra juttasson el rádióüzenetet, vagy áramot, hanem, hogy a légkört áramosítsa, és így, bárki bárhol, megcsapolhassa az atmoszférában lévő elektromosságot, gyakorlatilag az tehát, hogy ellássa ingyenes árammal a világot. A levegő végül is villámlásokkor ugyanezt csinálja. Ezt akarta Tesla megszelídíteni, az emberiség szolgálatába állítani. Megépítette a valaha volt legnagyobb Tesla-tekercsét, és bekapcsoltatta azt.

Nikola Tesla 1899-ben, Colorado Springs-ben épült laboratóriumában. A kép fénykép, nem fantáziarajz

Elektromos kisülésektől vibrált a levegő. Hangos pukkanásokkal sült ki az elektromosság, Tesla pedig egy természetfilozófiáról írt könyvet olvasott közben, nagyon látványosan. Az épületen kívül a tekercs mesterséges villámokat szórt, még mennydörgött is közben. Azután hirtelen elhallgatott minden, és a közeli város elsötétült. Tesla kísérlete rövidzárlatot és tüzet okozott a kisváros generátoránál. Tesla ez után tovább folytatta kísérleteit Colorado Springsben, további fél éven keresztül. És, állítása szerint, 1900-ban képes volt fogni egy üzenetet is egy másik bolygóról -- meghallotta a kozmikus rádióhullámokat, nagyjából 80 évvel a SETI-program előtt. Ezután visszaköltözött New Yorkba.

Fel, a csillagokig -- és a bukás

New Yorkba visszaérkezve egyre merészebb ötletekkel állt elő. Úgy gondolta, hogy a Nap energiáját is meg lehet és meg is kell fogni; úgy gondolta, hogy az elektromosság segítségével befolyásolni tudjuk majd az időjárást; és, hogy a jövőben a háborúkat gépek fogják megvívni az emberek helyett. Egy, az egész világra kiterjedő, elektromosság működtette hálózat kiépítését javasolta, ami nem más, mint a world wide web, a világháló elődje, legalábbis gondolatban. (Kár, hogy Tesla eredeti gondolatával ellentétben önmagában a gyors kommunikáció nem hozta el a világbékét.) Hosszan tartó, energiagazdag tartós békéről és annak technológiai alapjairól értekezett. Ekkorra amit fel lehetett találni, és a kor technikai viszonyai között meg lehetett valósítani, már megvalósította, megépítette; túl volt a váltóárammal működtetett motorokon, a vízerőművön, a rádióhullámokon, a távirányító feltalálásán; az új ötletei (napenergia, időjárás-gép, vezeték nélküli áramkapcsolat, rádióteleszkópok, képek és hangok az elektromosság segítségével a levegőben való továbbítása) pedig már a tudományos fantasztikum birodalmába tartoztak bele. Ezek nagy részét persze, mint közismert, sikerült megépíteni, a felsoroltak közül csak az időjárást nem tudja az ember befolyásolni; ám volt pár olyan elgondolása is, amelyekről mai napig nem tudni biztosan, hogy valódi ötletek voltak-e, vagy csak megbomló elméjének fantazmagóriái.

1901-ben J. P. Morgan támogatásával (aki Edison befektetője volt korábban), 150 000 dollárral a zsebében, nekilátott megépíteni Long Islandon Wardenclyffe tornyát. A tervek szerint ez egy hatalmas rádiótorony lett volna, amely az egész világon tudott volna rádióadást sugározni. Tesla rejtett terve az volt, hogy ingyen árammal lásson el mindenkit, aki kéri, a torony segítségével. 1902-re lettek készen a torony megépítésével, de Tesla adós maradt az ígéretei beváltásával. Noha a torony éjszakánként elektromos kisülésektől az északi fényhez hasonló fényárban úszott, de a rádióadás elmaradt. 1905-re hoax-nak minősítették a befektetők Tesla tornyát (Marconi rendszere már működött eddigre), 1906-ra azt el kellett adnia. Valószínűleg ekkor idegösszeroppanást is kapott, a pénze elúszott. Az új tulajdonos a tornyot 1917-ben leromboltatta. J. P. Morgan 1913-ban meghalt. Haláláig neki, halála után fiának hiába írt újabb leveleket, támogatást kérve. Morgan ugyanis a már meglévő, a már működő mellett tette le a voksot: Marconit kezdte támogatni (természetesen részesedésért cserébe). Tesla haláláig hitt abban, hogy ingyenes elektromos árammal el lehet látni a világot. A Wardenclyffe-project bukása után Tesla csillaga lehanyatlott. Ráadásul még a váltóárammal kapcsolatos szabadalmai is lejártak: mostantól kezdve azokat bárki felhasználhatta. A megtépázott tekintélyű Tesla bevétel nélkül maradt, így nem volt arra sem pénze, hogy további gépeket építsen, fejlesszen. Mint egy görög hős, aki hübriszt követ el: bőven lehetőségei és képességei fölé hágott, kinyújtotta kezét a csillagokig, szinte meg is érintette őket, majd lehanyatlott, visszazuhant a földre. Mint egy óriás, akit ledöntöttek, apró darabokra tört. Ettől kezdve bő 30 évig nem mutatkozott emberek között túl gyakran, néha látták, ahogy a madarakat eteti a parkban, de elkönyvelték valahol a rigolyás öregúr és az őrölt tudós között.

Különösen fájó volt számára, hogy felfedezéseiért nem ő, hanem az azokat felhasználó illetve továbbfejlesztő Marconi kapott Nobel-díjat 1909-ben. 1915-ben felreppent a hír, hogy Tesla és Edison megosztott Nobel-díjat kapnak, ám egy héttel később mégis másvalakié lett a dicsőség. A svéd királyi akadémia nem cáfolta, hogy Teslát és Edisont akarták díjazni, azaz, vagy Tesla, vagy Edison, vagy mindketten visszautasították, hogy a másikkal megosztott díjat kapjanak. (Edison 1931-ben halt meg, tehát lett volna még lehetőség az osztott Nobel megkapására.) Ekkorra Tesla már hitelből élt a Waldorf szállóban, nem volt pénze semennyi sem, továbbra is megszállottan kutatta viszont az elektromosság vezeték nélküli továbbításának lehetőségét, illetve, etette a galambokat a parkokban. A fizikusok és feltalálók új nemzedékével is összekülönbözött: Úgy gondolta (ezt helyesen), hogy ha az atomenergiával fog az emberiség foglalkozni, akkor áldás helyett átkot hoz magára -- de ekkorra már senki se vette őt komolyan.

A halálsugár- és a földrengés-gép

1934-ben Edison meghalt, Tesla pedig mintha kapott volna az élettől egy utolsó esélyt a tündöklésre. Tisztelői 75-ik születésnapja alkalmából fogadást rendeztek számára. A Time magazin is címlapon szerepeltette, sok gratuláló levelet kapott szerte a világból -- még Einstein is felköszöntötte őt. Tesla feltűnően jól érezte magát, majd bejelentette, hogy egy új energiaforrást fedezett fel, amelyik az egész világot el tudja látni majd elektromossággal, és amelyiknek semmi köze az atomenergiához. De ez még semmi! Azt is bejelentette hamarosan, hogy a van der graaff-generátor alapos tanulmányozásával megalkotott egy olyan fegyvert, amelyiket mind légvédelmi célra, mint szárazföldi haderő ellen kiválóan lehet használni. Véget értek a háborúk örökre, állította, mivel minden nemzet ezzel a fegyverrel képes lesz megvédeni magát, és bőven el lesz látva mindegyik energiával.

A részecskesugár le tudja szedni a repülőket az égből. Ugyanitt Halálsugár szintén kapható

Az új energiát teleerőnek nevezte el. Hogy valóban meg tudta építeni a gépét, azt semmilyen módon nem tudta később sem bizonyítani. Az is lehet, hogy korábbi szokásának megfelelően az egészet fejben tette össze. Ám, mivel már életének leépülő szakaszában tartott, lehet, hogy túlságosan is elragadta őt a képzelete. A gépe töltött részecskéket gyorsított volna fel egy vákuum-csőben, adott irányban, az elektrosztatikus taszítás segítségével, így tudta volna azt célra irányítani. Tesla azt írta, akkora erővel bír ez a gép, hogy akár egy 10 000 repülőből álló légiflottát is le tud szedni a levegőből, akár 250 mérföldes távolságból is. Mint az ókori Zeusz, aki a villámokat irányította, villámokat szórt volna ez a gép, és azzal szedte volna le a repülőket is a levegőből.

1937-ben, 81-ik születésnapján megkérdezték tőle, hogy ez a kísérlete hogy áll, amire azt a meglepő választ adta, hogy ez nem kísérlet, a gépet megépítette, és működik (de, mint említettem, simán elképzelhető, hogy csak a fejében építette fel, és csak a fejében működött). Három évvel később, 84-ik születésnapi sajtótájékoztatóján felajánlotta az egészet az USA hadserege számára, de nem érdeklődtek utána. Igaz, addigra már eladta 25 ezer dollárért a terveket a szovjeteknek (miután megpróbálta eladni az angoloknak és a jugoszlávoknak is) -- vagy lehet, hogy nem, elvileg igen, gyakorlatilag azonban továbbra is relatív szegénységben élt. Az is lehet, hogy a szovjetek nem rendelkeztek olyan technikai tudással, hogy megépíthették volna a gépet, és az is, hogy eleve megépíthetetlen volt. A Tesla múzeumban őrzik az adásvételi szerződést, melyet Tesla aláírt, tehát valamilyen transzfernek kellett (volna) lennie.

Halála után John G. Trump, a jelenlegi amerikai elnök nagybátyja, talált egy dekád ellenállási dobozt, egy átalakítót abban a ládában, ahol a halálsugár-gép alkatrészeinek kellett volna lennie. Persze lehetséges, hogy ez is csak egy összeesküvés-elmélet része, és valóban megépítette a gépet, amelyet az amerikai hadsereg lefoglalt, és csak megtévesztésül tették bele a ládába a dekád ellenállás dobozt, ám ennek a feltevésnek ellent mond az, hogy ilyen típusú fegyverei végül sem a Szovjetuniónak, sem az Egyesült Államoknak nem voltak a XX. században.

Az igazsághoz tartozik, hogy nem Tesla volt az első és utolsó, aki ilyen halálsugár-gép megépítésével kérkedett. Már 1923-ban, tehát Teslát 14 évvel megelőzve Edwin R. Scott  is bejelentette San Franciscoban, hogy ezt a gépet megépítette, annak ellenére, hogy aztán a hadsereg számára sosem tudott működőképes modellt bemutatni. 1934-ben Antonio Longoria állította ugyanezt. Végül csak a XXI. század elején az amerikai haditengerészet tudott ilyen DEW-t, direct energy weapont előállítani (legalábbis bizonyítottan), lézeres fegyverrendszer hadrendbe állításával.

Hasonló mítosz lehet a híres földrengés-gépe; elmondása szerint épített egy oszcillátort, amivel laboratóriumában kísérletezett, ám semmi jelét nem látta vibrálásnak. Ez azért lehetett, mert ő maga volt az epicentrumban: a környék ablakai betörtek, a falak megroggyantak, pár épület még össze is dőlt. Legalábbis így mesélte ezt el 1935-ben, saját magáénak betudva az 1898-as földrengést. Később megpróbálták reprodukálni az oszcillátort, de a kísérlet eredménye csak annyi volt, hogy vibráláson kívül mást nem lehetett érezni; az idős Tesla valószínűleg eltúlozta az eseményeket. Mindkét esetre azt kell gondoljuk, hogy élete alkonyán túlzásokba esett.

Utolsó évei a New Yorker szálloda hárommal osztható szobaszámú szobájában

Nikola Tesla életének utolsó éveire megháborodott, ha addig még nem is. Valamikor a harmincas években vegetáriánus lett, majd valamikor a harmincas évek végén teljes mértékben felhagyott szilárd táplálék fogyasztásával. Langyos tejet, és különböző, általa kiválasztott növényekből készült turmixokat ivott csak. Gyakran váltott szállodai szobájának ablakából etette a galambokat (egyikük éveken át látogatta, és úgy szerette azt a galambot, mint ahogy egy férfi szerethet egy nőt, saját állítása szerint), örökösen kialvatlanul (inszomniával élte le életét), és germofóbiája is tetőzött. Elmélyedt a keleti tanokban; egy jobban hitt a számmisztikában is. Csak olyan szobákban volt hajlandó például megszállni, amelyek szobaszáma osztható volt hárommal, így utolsó éveiben a 3327-es számú szobában lakott a New Yorker Hotelben, azaz, a 33-ik emeleten. Az már csak ráadás, hogy állítása szerint kétszer is valamilyen éles fény meglátogatta: elsőnek még fiatal korában, amikor elmondta neki a váltóárammal működő motorjának tervrajzát, második alkalommal meg azt mondta neki, hogy már elég sokat alkotott, ideje meghalnia. Őrültek családjába született bele: családjában többeket is kezeltek. Ő maga sokszor vitatkozott fennhangon (látszólag) saját magával. Mindenesetre úgy hitte, 150 évig fog élni, amennyiben elkerüli a házasságot és megiszik napi egy pohár whiskey-t. 86 évig működött a terve, aztán nem. 1943. január 7-én holtan találták szállodai szobájában. (Lehet, hogy akkor már 2 napja halott volt, az akkori szállodai szabályzat szerint csak akkor nyitnak be egy vendéghez, ha az három napon át nem jelentkezik saját magától.) Másnapra elő volt jegyezve a Fehér Házba, hogy újra meghallgassák a fegyvere ügyében.

Halálhíre korabeli újságban. Utolsó éveiben a Westinghouse cég fizette a szállodai számláit, a cégnek tett szolgálatainak elismeréseképpen

Halálakor elvileg 80 tömött utazóláda maradt utána a feljegyzéseivel, egész élete munkájával, amelyre az amerikai titkosszolgálatok rátették kezüket. Ez lehet, hogy legenda, lehet, hogy valóság, ha én az FBI igazgatója helyében lettem volna, én is lefoglaltattam volna ezeket a ládákat, feltéve, ha vannak, tehát "portyázókat és fürkészeket" biztosan küldtem volna ki a hotelszobájába. Persze kérdés, hogy ez mennyire igaz, az viszont biztos, hogy még Einstein szerint is Tesla volt korának legnagyobb elméje. (Amikor megkérdezték, hogy milyen érzés a korszak legokosabb emberének lenni, azzal hárított szerényen, hogy nem tudom, Nikola Teslát kérdezzék.) Az amerikai Idegenek Tulajdoni Hivatala (Office of Alien Property Custodian, kb. annyi, hogy a háború idején a nem-amerikaiak tulajdonát kezelő hivatal), illetve a már említett John G. Trump, akit a hagyaték leltározására küldtek ki, mindössze 30 utazóládányi iratról tesz jelentést, külön kiemelve, hogy semmi olyat nem találni, ami tudományos értéket képviselne. Így könnyen felmerülhet a gyanú, hogy mivel több napig nem keresték a valószínűleg már halott Teslát, mire kiért Trump, a titkosszolgálatok valamelyike kifosztotta az általa bérelt szobát, az FBI által jelzett 80 utazóládából csak 30-at hagyva meg, és a halálsugár-gép alkatrészét kicserélhették egy jelentéktelen ellenállási átalakító dobozra. Ez persze mind csak felvetés. A magam részéről hajlamosabb vagyok azt gondolni, hogy a személyét övező legendák nagyítják ezt a történetet is fel, a halálsugár-gépe vagy nem létezett, vagy nem működött, és az oroszok hiába fizettek neki. 1952-ben adta vissza Amerika Jugoszláviának Tesla hagyatékát. (Vagy legalábbis azt, amit visszaadtak belőle.)

Utóélet

Mivel utolsó évei, akár évtizede is, eléggé homályosak abban az értelemben, hogy nem tudni, mennyire bomlott meg az elméje, és mennyire tudta alkotóképességét megőrizni, így felmerülhet a kérdés, hogy mennyire lehetnek megvalósíthatóak meg nem épített találmányai?

Jó eséllyel semennyire. De hogy Tesla mennyi sok rejtélyt hagyott maga után, azt jól mutatja, hogy a neve felmerült még a Tunguszkai esemény és a Philadelphia-kísérlet kapcsán is. Ez két olyan rejtély volt a XX. század első feléből, amelyekre, mivel nem tudtak megoldást találni, automatikusan kapcsolták hozzá Tesla nevét. (Ma úgy hiszik, hogy a Tunguszkai esemény egy üstökös vagy meteor felrobbanása volt Szibériában, míg a Philadelphia-esemény hivatalosan egy soha meg nem történt kísérlet, az amerikai haditengerészet szerint: hoax azaz álhír.

Viszont az tagadhatatlan, hogy rengeteg mindent feltalált, megépített, sok technikai újítást megjósolt, így a XX. század technológiája elképzelhetetlen Tesla találmányai nélkül. Ikonikussá lett a személye, számos film készült róla, vagy számos filmben vagy sorozatban szerepeltették mellékszereplőként, így szerepelt a Doctor Who című angol sorozatban, a Super Science Friends rajzfilmben, a The Prestige című filmben, sőt, egy 2017-es blockbuster, a The Current War, konkrétan róla és Edisonról, illetve a kettejük közötti háborúskodásról szól, Benedict Cumberbatch-csel a főszerepben, míg Teslát pedig Nicholas Hoult játssza. 2020-ban újabb film várható, szimplán Tesla néven, Ethan Hawke a címszereplője, Kyle MacLachan benne Edison.

Elon Musk Tesla-cégéről nem is szólva, az külön történet lehetne.

A The Prestige című filmben David Bowie játszotta el Tesla karakterét. A történet szerint a feltaláló találmánya képes egy embert megkettőzni

Elon Musk kilőtt egy Teslát az űrbe. Szerintem a csomagtartóban van egy hulla, és így akart tőle megszabadulni

Egy Teslás videóval búcsúzom, háromdimenziós anamorfózisos videójával.