Volt egyszer egy Amerika

Volt egyszer egy Amerika - XVII. rész

2018. december 23. 17:04 - Balázs Nádasi

A puritánok és a karácsonyfa

Eljött hát az idei év karácsonya, mindenki készülődik a családi ebédre-vacsorára... vagy, rohan ajándékokért, esetleg nagybevásárlást végez, hiszen 24-e déltől 27-e hajnalig zárva lesznek a boltok... de majdnem mindenki feldíszítette már a karácsonyfát -- bár azt hagyományosan korábban csak 24-én tették meg --, mint a karácsony elmaradhatatlan kellékét. Nem is arról fogok írni, hogy ezen a napon mit ünneplünk; van, akinek ez a szeretet ünnepe, van, ahol Jézus születésének évfordulója, van, ahol azt ünneplik, hogy végre egyre világosabbak lesznek a nappalok (korábban meg volt, ahol Mithrászt, Hóruszt ünnepelték, esetleg Szaturnáliát tartottak, vagy a Jult ünnepelték meg), most mindössze arról fogok írni, hogy hogyan és miként, mikortól része az amerikai kultúrának a karácsonyfa állítása. Vagyis inkább az ellenkezőjéről, hogy volt, amikor betiltották az ünneplését.

Ez egy karácsonyfa? A germán népeknél az örökzöld fenyőfákat Jul ünnepségen feldíszítették a fák szellemeinek tiszteletére, azokat körülülték, körültáncolták, bőségesen lakomáztak, sőt, még áldozatokat is hoztak Odin, Freya és a többi isten tiszteletére

Puritánoknak azokat az angliai vallásos embereket nevezzük, akik a XVI. század legvégén, XVII. század elején szembe kerültek az anglikán egyházzal, az angol abszolutizmussal, és kálvinista alapon az egész egyház megtisztítását követelték; számukra a római katolikus külsőségek megőrzése behódolás volt a pápaságnak, így nem fogadták el Canterbury érsekét sem lelki vezetőjüknek. Mivel Angliában nem nézték őket jó szemmel, sokan vándoroltak közülük ki a kolóniákra (jó páran közülük előbb Hollandiába) -- ők voltak az első igazán nagy lélekszámban megjelenő bevándorló csoport az Új Világban. A letelepedési engedély megadásával az angol uralkodó megszabadult belső problémái egy részétől, és letelepíthette őket a lehető legrosszabb gyarmaton, ami akkoriban létezett: az észak-amerikai kolóniákban. Ekkoriban a már létező amerikai kolóniák szegények voltak, állandó bennszülött támadásoknak kitettek, viszont az uralkodónak is szüksége volt arra, hogy legyen valaki ott, aki belakja a helyet (azaz megóvja az uralkodó földjét a spanyoloktól, franciáktól), munkálja a földet, adót fizet -- win-win szituációnak tűnt.

Related image

A puritánok megérkeznek Amerikába (Desembarco de los puritanos en América), Antonio Gisbert festménye, 1868.

Ezek a puritánok borzalmasan, elviselhetetlenül erkölcsösek voltak (gondoljunk csak Nathaniel Hawthorne A skarlát betű-jére), és Új Angliában (New England-nak a mai USA északkeleti kisebb államait nevezzük: Maine-t, Vermont-ot, New Hampshire-t, Massachusetts, Rhode Island és Connecticut államait, persze akkoriban ezek még nem voltak külön államok, hanem egyben voltak egy közös terület; vesd össze Nova Scotia-val, Új-Skóciával) egy új, tisztább, erkölcsösebb, nemesebb egyházat akartak felépíteni. Szentül hitték, hogy az ember eredendően bűnös, esendő, tisztátlan, ennek értelmében az emberiség nagy részére örök tűz és kárhozat vár; és hogy csak Isten segítségével lehetséges az embernek megtisztulnia. A megváltást csak kemény munkával, zsugori takarékossággal, és magas erkölcsökkel lehet csak remélni -- elérni nem, mert a mindentudó Isten előre meghatározta mindannyiunk sorsát, vélték ők. Érdekességképpen megjegyzem, hogy az üzleti életben elért sikert (feltéve, ha kemény munka, zsugori takarékosság és magas erkölcs eredményezte) egy jelnek vették, hogy az illetőnek van esélye a megváltásra. Kezdettől fogva szorosan összekapcsolódott a puritán egyházközösség és a puritán kormányzat egymással; a pennsylvaniai amishokra vagy az utah-beli mormonokra lehetne gondolni, ha hozzájuk közel álló, ám ma is létező vallási irányzatot szeretnénk keresni. Templomba járni szó szerint kötelező volt, és a vallási intoleranciájuk pedig eléggé magas. Nem önmagában az élvezetet ítélték el, hanem a frivolitásba, tivornyába, hőzöngésbe, önmagából való kivetkőzésbe átcsapó élvezetet; bort ittak például, de a részegséget elítélték. Állandó harcban álltak saját lelkiismeretükkel, és többnyire veszítettek; Henry Louis Mencken, XX. századi amerikai kritikus találó megjegyzése szerint a puritanizmus nem más, mint az attól való félelem, hogy valahol, valamikor, valaki, boldognak érezheti magát.

"The Puritan Governor interrupting the Christmas Sports," by Howard Pyle c. 1883

Howard Plye 1883-ban készült festménye: A puritán kormányzó félbeszakítja a karácsonyi sportokat (The Puritan Governor interrupting the Christmas Sports)

A nőknek természetesen nem voltak politikai jogaik, ahogy egy föld nélküli férfinak sem, vagy egy földdel ugyan bíró férfinak, ha éppenséggel nem iratkozott fel a puritanizmusra. (Az általuk kiutált telepesek alapították meg Penn Erdejét -- azaz Pennsylvaniát, ahol a teljes vallásszabadság elve érvényesült.)

Mivel tanításuk szerint gyermekként senki sem tudja átélni Isten kegyelmét, tehát csak felnőtt fejjel lehet valaki a kongregációjuk része, így kötelességüknek is érezték mások, elsősorban saját gyermekeik felvilágosítását, mint egy szigorú, de segítőkész szülő; iskolákat is emeltek, és ők alapították meg Harvard egyetemét is, mert teológiában képzett lelki vezetők nélkül nem tudták volna elképzelni életüket, annyi módon el lehet tévelyedni. Egy európai faluhoz képest egy észak-amerikai puritán kolónia már csak emiatt is pezsgő szellemi élettel bírt, ugyanis megállás nélkül vitatkoztak azon, hogy mi helyes, és mi nem. Tiltólistára kerültek a különböző sportok, játékok, a színház, úgy általában minden vasárnapi tevékenység a templomba járáson kívül (a vasárnap az imádkozás napja, nem a munkáé, főleg nem bármilyen élvezeté). A vadászat is tiltva lett, nem azért, mert az az állatnak fájdalmat okoz, hanem, mert a vadásznak örömet, ekképpen minden ketrecharc (akkoriban népszerű szórakozása volt a köznépnek a kakasviadal, vagy bármilyen állatok egymásnak eresztése). A nem-örömszerzés, hanem a kemény munka érdekében elvégzett sportokat persze engedték: a futást, birkózást, vívást, sőt, a halászatot, solymászatot és az élelemszerzés érdekében végzett vadászatot. Minden tevékenységnek azt a célt kellett szolgálnia, hogy Isten nagyobb dicsőségét hirdesse, nem pedig azt, hogy az azt végző bármilyen élvezetet találjon benne, vagy hírnévre tegyen szert. A téli napforduló esetében pedig úgy döntöttek, hogy akkor Jézus születését megünnepelni, hát abszolút elfogadhatatlan, helytelen, sőt: miután 1645-ben kivették az ünnepek közül a karácsonyt, Massachusetts-ben 1659-ben egyenesen betiltották a karácsonyozást (egyik, a történészi véleményekkel megegyező, jogos érvük szerint Jézus valószínűleg ősz végén született, egészen biztosan nem tél idején akartak a római birodalomban népszámlálást tartani, nem beszélve arról, hogy Jeremiás könyvének 10. fejezetének első versei pont arról szólnak, hogy nem szabad eltanulni a pogányok útját, akik fát díszítenek fel arannyal-ezüsttel).

Massachusetts Öböl Kolóniája ezt a döntést hozta: "Hogy megelőzzük azokat a zavargásokat, melyek ezen bíróság hatálya alá tartozó különböző helyeken megtörténnek, olyanok érvei által meggyőzetvén, akik ilyen babonás fesztiválokat mai napig látnak különböző más országokban, Isten mindenhatóságának és mások becsületének nagy megbecstelenítésére, ezáltal tehát ezen Bíróság és annak Tekintélye által elrendeltetik, hogy bárki, aki találtatna ilyen eseményeken, mint a Karácsony vagy más efféléken, melyek a munkától való tartózkodással, tivornyázással vagy másképpen megbotránkozást okoznak, minden ilyen esetben, mint mondtuk, minden egyes ember, aki vétkes, öt schillinget, mint büntetést, fizessen be a hatóságoknak."

Image result for puritans ban christmas

Nesze neked Karácsony, te sátáni praktika

A karácsony ugyanis egyértelműen nem csak, hogy pogány eredetű, de ráadásul vidámsággal, jókedvvel, evészettel-ivászattal járt együtt. Természetes volt, hogy nem maradhatott, hiszen az eredeti céltól, a lelki tisztaságtól és Krisztus eljövetelétől vonta el a figyelmet. A puritán vezetők mondása amúgy is az volt, hogy azok számára, akiknek minden nap egy ünnepnap, nincs szükség külön ünnepnapokra. (“They for whom all days are holy can have no holiday.”Az ilyen eredetű ünnep a puritánok kényes erkölcseinek nem felelt meg, ám a tiltásuk és tartózkodásuk a XIX. század elejére elhalt: ekkor rengeteg új bevándorló érkezett az USA-ba, főleg írek, németek és angolok, nagyjából 12 milliónyian (1800 körül mindössze 5 milliónyian lakták az USA-t!), így a puritánok egyszerűen felszívódtak az embertömegben, jókedv-ellenességük egyszerűen eltűnt, az új bevándorlók  pedig hozták magukkal az európai szokásaikat, ünnepeiket, így a karácsonyfa-állítás és az ajándékozás szokását is. A karácsonyt végül 1870-ben nyilvánította ünnepnapnak az amerikai Kongresszus.

De miért és mikor lett feldíszítve a karácsonyfa? 

Mint írtam, maga az ünnep pogány eredetű: a téli napfordulót majdnem mindenhol megünnepelték. Maga a fa feldíszítésének hagyománya a germán legendák homályába vész. A germánoknál a téli napforduló idejére eső Jul fesztiválkor az örökzöld fenyőket körbe ülték, táncoltak, ittak, ettek, mulattak, és hatalmas tüzeket gyújtottak a fény visszatérését, a Nap újjászületését ünnepelve. (Ebben az a fontos, hogy míg minden más növény télen elhal, a tűlevelű örökzöldek ilyen időben is életerősek, zöldek maradnak.) Bár a kereszténység elterjedt az V. század körül Észak-Európában is, az egyszerű emberek nem mondtak le a Jul ünnepségről (a skandináv nyelvekben a karácsonyfa neve mai napig ebből a szóból származik), ezért a keresztény papság igyekezett összekapcsolni a két ünnepet: Jézus születését és a Jult, így lett az a Karácsony ünnepsége. A középkorban a téli napfordulót továbbra is megünnepelték -- bolondünnepekkel.

Ilyenkor nem csak, hogy fesztiváli hangulat volt (gondoljunk csak újévre), amikor gyakran beöltöztek az emberek különböző jelmezekbe (mint Szaturnáliakor vagy farsangkor), hanem ráadásul a szegények a tehetősebbek ajtaján kopogtatva enni-inni kértek, különben baj lesz (mint Halloweenkor). Ezek a bolondünnepek gyakran lerészegedésig és kimerülésig folytak.

Bolondok fesziválja, Pieter van der Heyden metszete

Egy ilyen középkori bolondünnepről írja Ráth-Végh István: "Istentisztelet folyik a főoltár előtt, de nem rendes áldozópap tartja, hanem a bolondpüspök. (Episcopus stultus.) A diakonusok és subdiakonusok választották maguk közül, aminthogy az egész cécót is ők rendezték. A bolondpüspök teljes egyházi díszben mondja a misét, de micsoda kerge gyülekezet rajzik körülötte! Groteszk álarcos pofák; medvének, farkasnak és egyéb vadállatnak bőrébe bújt, sőt olyankor a saját ruháikból teljesen kibújt fiatal szerpapok; derekukat női ruhában riszáló más papi személyek -- szóval, egy farsangba illő, bomlott, viháncoló férficsorda. [...] A füstölőben tömjén helyett ócska cipőtalpakat égettek s a püspök előtt lóbálták, hogy a füst az orrába menjen. Mise végeztével a duhaj bolondok kitódultak az utcára, felkaptak trágyával megrakott társzekerekre, végigkocogtak a városon és a látványosságra odacsődült kíváncsiakat lógolyóbisokkal meglődözték." 

Az ajándékozás szokása csak a XVII-XVIII. században kezdett elterjedni, főleg a protestáns egyházakban. Ekkorra a bolondünnepek megtartásának a szokása elhalóban volt, újévre korlátozódott. Az ajándékozás szokása persze sokkal régebb óta fennállt, de nem volt a vallási hagyomány része. A keresztény hagyomány a három bölcshöz kötötte, akik ajándékot vittek a gyermek Jézusnak, annak ellenére, hogy a Bibliában nem a születése idején jönnek, és nem esik szó sem a számukról, sem nevükről, csak arról, hogy leborultak előtte és tömjént, mirhát és aranyat adtak neki; de csak miután előbb Heródeshez járultak, nála kérdezvén, hol található a zsidók királya (Heródes emiatt rendelte végül el a két év alatti gyermekek megölését, azaz, a születés után  legalább egy, de maximum két évvel érkeztek, számuk nem ismert, de mivel három ajándékot hoztak, emiatt szokás őket háromnak mondani, annak ellenére, hogy a szír vagy örmény egyházban például tizenketten vannak.) Az ajándékozás szokása általánosan elterjedni a XIX. században kezdett, akkor is inkább Mikulás-napon, az USA-ban viszont egyértelműen kimutatható, hogy 1823-ban az eredetileg névtelenül (később Clement Clarke Moore-nak tulajdonított) megjelent gyermekversnek, a Szent Miklós látogatása vagy közismertebb nevén A Karácsony előtti éjjel című versnek nagy hatása volt az amerikai Karácsony-ünnepségre és magára az ajándékozás szokására, amit csak megerősített a köztudatban az 1843-as regény, Charles Dickenstől a Karácsonyi Ének. (Ez az a híres történet, amiben egy idős, zsugori embert meglátogat a karácsony három szelleme, aki a végén mindenkit megajándékoz.) Ekkor alakult ki, nem kis részben ennek a versnek a hatására, az, hogy a Mikulás hozza az ajándékokat, rénszarvas-meghajtású repülő szekéren, a karácsony előtti estén, a kéményen át érkezik, és a kikészített harisnyába tölti az ajándékokat.

Minden bizonnyal Németországból, a XVI. századból származik az a szokás, hogy az emberek hazahozták, a lakásukba állították a fenyőfát, és elkezdték azt fel is díszíteni, az első írásos említés erről 1531-ből származik. (Egyesek szerint Luther Mártonhoz is köthető ez a hagyomány.) Az biztos, hogy az USA-ban Pennsylvania német telepesei hozták magukkal a hagyományt az Óhazából: ők már a XVIII. században, még a függetlenségi harc előtt is feldíszítették a közösségeik fenyőfáit ilyenkor, ám a XIX. század közepéig a nem-német amerikaiak számára a fenyőfa-díszítés, karácsonyfa-állítás pogány szokásnak számított, és nem is éltek vele.

Változást az hozott, hogy 1846-ban Angliában Viktória királynő, és férje, a német Albert herceg az illusztrált London News újságban úgy jelentek meg, hogy gyermekeikkel körülállnak egy fenyőfát. Viktória elődjeivel ellentétben népszerű volt alattvalói körében, így átvették a karácsonyfa állítás divatját tőle, a divatból pedig szokás, majd hagyomány lett. Az USA-ban talán ez az angol hatás is kellett, hogy elterjedjen a szokás; 1856-ban Franklin Pierce volt az első elnök, aki ilyen karácsonyfát állíttatott fel. A XIX. század végére pedig már biztosan népszerű volt a fa állításának és díszítésének szokása, hiszen Németországból karácsonyfa-díszeket importáltak, ami azt jelenti, hogy már volt piaci méretű igény is ilyenre. Az, hogy gyertyák helyett vllanyégőkkel díszítsék a fát, Thomas Edison egyik segédjétől, Edward Johnsontól származik, 1882-ből; 1890-re már a karácsonyi villanyégők tömeggyártása is elkezdődött, bár ekkoriban a legtöbben otthon készített díszeket tettek fel a karácsonyfájukra, a német-amerikaiak pedig aszalt gyümölcsöket, marcipán-édességeket és mézeskalácsokat, azaz, a szaloncukorral való díszítést innét lehet eredeztetni.

1846, London News

Nagyüzembe a karácsonyfa-állítás 1933-ban kapcsolt, amikor a Rockafeller Center előtt felállították az első óriás-fenyőfát: azóta ez megszakítatlan hagyomány. 2007 óta a Rockafeller Karácsonyfát olyan 30 000 LED-égővel díszítik fel minden évben,  amelyek hossza 5 mérföldnyi hosszú. Az USA-ban jelenleg is 15 000 "fenyőfa-farmon" 350 millió fenyőfát nevelnek közel 1500 négyzetkilométeren, mindet arra a célra, hogy valamikor majd karácsonyfa legyen belőlük.

Related image

Azaz nagyjából elmondható, hogy a puritánoknak igazuk volt, amikor teológiai érvek alapján úgy döntöttek, hogy Karácsonykor nincs mit megünnepelni, mivel az nem egy keresztény ünnep; viszont a régi idők homályába vesző időktől fogva él az emberekben a vágy megünnepelni azt, hogy mostantól kezdve egyre világosabbak a napok, igényük van arra, hogy néha-néha kirúgjanak a hámból, jól érezzék magukat. Az, hogy ezt milyen formában teszik, adott társadalom kultúrájának kérdése csupán: mind a Szaturnália, mint a Jul-ünnep, mind a bolondünnepek, mind a mostani, ajándékozós-karácsonyfaállítós-családdal együttlevős karácsony egy ünnep.

Mindenkinek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kíván: a szerző

----------------------------------------

Bónusz track: A közhiedelemmel ellentétben nem a Coca-Cola cég találta ki a kövérkés, joviális, jókedvű Mikulást, amelyik ajándékokat hoz Karácsony előestéjén, ők csak felhasználták a már létező, élő hagyományt.

Image result for coca cola santa claus christmas

A sok Coca-Colás Mikulás-reklám közül az egyik. Aki sok kólát iszik, ennyire fog elhízni

A következő képet  a korábbi cikkekben már megidézett Thomas Nast rajzolta, 1878-ban, ekkorra már a fehér szakállú, piros ruhás, azt hasán fekete övcsattal összefogó Mikulás figurája már kialakult. Hogy miből? Az már másik történet, de talán nem csak Szent Miklóshoz van köze, hanem Odinhoz is, lásd Nast képe után:

Image result for thomas nast santa claus

A régi hagyomány szerint Jul fesztivál utolsó napján a viking gyerekek egy szalmával teli csizmát helyeztek ki a tűzhely elé, Odin 8 lábú lovára, Slepnirre tekintettel, Odin pedig a szalmáért cserébe a csizmákat édességekkel, gyümölcsökkel és játékokkal  töltötte meg. A mítosz szerint Odin világa, Asgard mellett van Alfheim, a Kilenc Világ egyike, a tündérek otthona, aminek ura Freyr.

A fehér szakállú, piros ruhás, félszemű Odin, azaz Wotan, azaz Szerda, vállain két hollója, Hugin és Munin. Ho-ho-ho!

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://voltegyszeregyamerika.blog.hu/api/trackback/id/tr8314508868

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

IGe. · http://istenteszt.blog.hu/ 2018.12.25. 14:22:02

Keresek valamit.

Egy kis segítséget kérnék. keresem, hogy volt-e, van-e más ember rajtam kívül, aki "Istent" átfuttatta a tudományos módszertanon? Eddigi információim alapján nincs és ez nagyon meglepett, hogy miért is. Egyrészt értem is, de akkor is hihetetlen, hogy én lennék az első az eddigi emberiség földi történelmében. Itt egy nemrég írt rövid összefoglalóm, aki nem értené miről is van szó, mire is kérdek rá:

Tudományos módszertanon átfuttatott "Isten"
istenteszt.blog.hu/2018/11/20/tudomanyos_modszertanon_atfuttatott_isten#comment-form

Balázs Nádasi 2018.12.25. 23:21:27

@IGe.: Pierre-Simon Laplace szavaival tudnék erre a kérdésre válaszolni, miszerint, amikor az univerzumról írott munkáját bemutatta Napóleonnak, az megkérdezte, hogy hol van benne Isten, úgy válaszolt: "Uram, nincs szükségem erre a hipotézisre."
süti beállítások módosítása