Volt egyszer egy Amerika

Volt egyszer egy Amerika - XXVII. rész

2019. július 21. 17:21 - Balázs Nádasi

A Tennessee-beli "Majomper"

Nagy nap virradt fel a Tennessee-beli Daytonban 1925. július 21-én, a nyári nap melegétől átfűtött alig 2000 fős kisvárosban. Csak úgy nyüzsögtek az újságírók, kik az ország minden részéből érkeztek, hogy tudósítsanak az évszázad peréről: a Majom-perről. "Modern cirkuszba öltött keresztes hadjárat", ahogy a Time magazin írta, "nevetséges az egész", és hasonló szalagcímek jelezték az országos véleményformálók nézőpontját az esetről. Bár mai szemmel nézve a kreacionisták nem tudták tudomány-ellenességüket megindokolni, ám az akkori közvélekedés szerint a védelem bukott, és a vallásos Délen közel negyven éven át tartó erősödő tudományellenességnek nyitott utat maga az "evolúció elméletének" tanításának tiltását megerősítő, elmarasztaló ítélet.

monkeytrial.jpg

1925-re egyre többen költöztek városokba falvakból Amerikában, ez pedig egyre erősödő (máig tartó) vidék-város ellentétet kezdett kiélezni. Kezdetben Amerika 90-95%-ban kis falvak, ranch-ek, és cserekereskedelemmel kiegészített, önellátó gazdálkodásra berendezkedett települések sűrű hálójából állt. (Jefferson híres tévedéseinek egyike, hogy szerinte minden amerikainak "a saját kertjét kell művelnie" azaz az agráriummal kell foglalkoznia, és a külpolitikában pedig a hadsereg nélküli semlegesség elvét kell érvényesíteni.) Az 1920-as népszámlálás adatai szerint ekkorra vált meghatározóvá a városi kultúra a falusi ellenében: 106 millió lakosból 54 millió volt a városiak aránya (az akkori időkben persze a mai szemmel nézve nevetségesen alacsony 2500 fős lélekszámú településeket is városnak számították). Ezekben az években közel 20 milliónyi falulakó költözött be városokba (és még hol volt a Nagy Depresszió és a vidéki homokviharok tömkelege, amely élhetetlenné tette az életet számos közép-USA-beli településen!) A városok kultúrája pedig gyökeresen eltért az egyszerű, napszakhoz kötött, az évszakok változásához igazított falusitól. A városokban működtek az egyetemek, a nagy nemzetközi cégek, a bankok, itt éltek a korrupt, arctalan hivatalnokok, garázdálkodtak a különböző maffiák (az 1920-as évek amúgy is a maffiák felemelkedésének időszaka), rondították el az utcaképet a nincstelen kéregetők, hajléktalanok, a csapatszámra lófráló utcakölykök, és a városokban jelentek meg először az automobilok, a rádiók, a modern technológia vívmányai, sőt, elkezdődött a föld alatt közlekedő metróhálózatok építése! Falusi szemmel nézve ez még jobban taszító volt, mint ma, pedig ma is van egy kölcsönös idegenkedés falusi lakó és városi lakó között. A bűn városai, így gondolták a jámbor, földhözragadt falusiak, akik között egyre nagyobb volt az idegenkedés a terjeszkedő metropoliszok irányába.

A falun maradtak nemes egyszerűséggel ezekre válaszul saját kultúrájukat, életvitelüket nemesebbnek, természetesebbnek és főleg, Istenhez közelebb állónak nyilvánították ki. Ezzel védték saját tudatukat és életstílusukat: megpróbálták megakadályozni, hogy a fiatalok a városokba áramoljanak, kiürítve a falvakat. Úgy vélték, hogy ellent kell állni a változásnak, főleg, mivel a Sátántól eredeztették ezeket a változásokat. Pokolbelinek gondolták a metropoliszok belső működését. A pilgrimektől származó fundamentalista és szöveg szerinti Biblia-értelmezések újra felerősödtek, elutasították az evolúciót, meg úgy általában mindent, ami az akkori fizika állása volt, mondván, hogy nincs szó ezekről a Bibliában, meg amúgy is, ha szabad szemmel nem látható valami, akkor nincs is (sajnos, ezt a begyöpösödött, tudományos analfabétizmusnak számító gondolkodásmódot még most is több, főleg déli, főleg republikánus politikus tovább vallja a XXI. században).

Bár a tudományosan képzett, hívő déliek fel tudták oldani a Bibliai írásokból és az evolúció elméletéből fakadó ellentmondásokat, egyszerűen azzal, hogy nem szó szerint értették a bibliai magyarázatokat, de a falvakra nem ez a hozzáállás volt a jellemző. A tudományellenesség nagyrészt ugyanis tanulatlanságból, csököttségből, maradiságból következett: a tanítás színvonala egyenetlen és alacsony volt (az, hogy unatkozó háziasszonyok, akiket eltart a férjük, azzal próbálják magukat hasznossá tenni, hogy óvodát, három-négy-tíz fős magániskolát üzemeltetnek, Amerikában mai napig megszokott dolog, és teljesen törvényes is), a falusi kultúra őrizte a XVII-XVIII. századból megmaradt elemeket. A tudományos bizonyítékok, a kidolgozott érvelés fontossága ilyen falusi helyeken semmit sem ért. Ha nem volt benne a Bibliában, ami gyakran az egyetlen könyv volt egy falusi lakásban, akkor nincs is. Ha nem láttak valamit a saját szemükkel, akkor nincs is. Különböző gondolatkísérletekre nem volt szükség, sem olyan írásokra, amelyekre a több évszázados idő nem ütötte még rá a pecsétjét. Falvakban az életkorból fakadó tapasztalatnak, az öregek tekintélyének, sokszor még most is kikezdhetetlen, vitán felül álló szerepe van döntések meghozatalakor.

Ezeknek a fundamentalistáknak a Bibliára alapozott erejét a városi kultúrával szembeni ellenállásuk adta, a Biblia csak a hivatkozási alap volt. Mindent elítéltek, amelyet elítélni jónak láttak. És rájöttek: ha az oktatási intézményeket sikerül a városi kultúrával szembeni harc egyik színterévé téve megszállniuk, akkor a jövő nemzedékének képzése is a kezükbe kerülhet. A 20-as évek elejétől kezdve élénken ellenezték még csak Darwin nevének említését is a tankönyvekben, hát még elméletének tanítását. (Itt kell egy rövid kitérőt tennünk. A tudományban az 'elmélet' azt jelenti, hogy bebizonyított gyakorlat, míg azt, hogy elmélet, azzal a szóval írják le, hogy 'hipotézis'. Így 'az evolúció elmélete' vagy 'a magyar nyelv finnugor rokonságának elmélete', vagy akár 'a gravitáció elmélete', az mind azt jelenti, hogy tudományos szinten ezek elfogadott, bevett, a cáfolás próbáját kiállt, az egész tudományos gondolkodásnak keretet adó paradigmák, ám a tudományosan nem képzettek számára az a szó, hogy 'elmélet', azt jelenti sokszor, hogy tudományosan még nem bizonyított feltevés, holott, pont, hogy de.)

A déli fundamentalisták legnagyobb hatású politikusa William Jennings Bryan volt. A demokrata párt háromszoros elnökjelöltje (1896-ban, 1900-ban és 1908-ban), majd a Wilson-kormány külügyminisztere, nagy hatású szónok, aki a korral csak egyre tekintélyesebb lett. A demokrata párt "Nagy Közember"-e (The Great Commoner) élete végéig hitt az egyszerű polgárok józan eszének érvényességében és a szofisztikált gondolkodással szembeni fölényében. (Itt érdemes megjegyezni, hogy az akkori demokrata párt a mai republikánus párttal mutat inkább hasonlóságot; a XIX. század végén pedig a demokrata párt a polgárháborúban vesztes Dél pártja volt elsősorban.) Miután kilépett Wilson kabinetjéből, vallásos kérdésekben foglalt rendre állást, persze anélkül, hogy mélyen beleásta volna magát a problémákba. Zengő szónoklatokban jelentette ki, hogy "Ők kivették az Urat a tankönyveinkből!", nem részletezve, hogy kik is az "ők", és felháborodottan követelte, hogy a keresztény adófizetők pénzéből ilyen keresztényellenes (?) oktatásra ne költsön az állam semmit sem. Az egy másik kérdés persze, hogy mitől lesz keresztényellenes az oktatás, amennyiben tudományos kérdésekben a tudományos választ ismerteti, de ilyen jellegű problémákon még a XXI. században sem szokás vallási fundamentalistáknak fenn akadnia, hát még 100 évvel ezelőtt.

wilson-wiliam-jennings-bryan-1913-loc_jpg_2000x1865_q85_crop_subsampling-2_upscale.jpg

 William Jennings Bryan

1925-re a fundamentalistáknak sikerült egy kisebbfajta politikai győzelmet elérniük: Tennessee-ben. Egy törvényjavaslatot, melyet a farmer és állami képviselő John W. Butler kezdeményezett, aki egyúttal a Világ Keresztéyn Fundamentalistáink Szövetsége (World Christian Fundamentals Association) elnöke is volt, elfogadott az állami törvényhozás 1925. március 25-én. A javaslat megtiltotta volna bármilyen elmélet tanítását az állami iskolákban és főiskolákban, amely az ember Bibliában meghatározott teremtésével ellentétes módon eredezteti a származását. Bár Butler később elmondta, hogy semmit se tudott az evolúció elméletéről, csak annyit, hogy az újságokban olvasta, hogy gyerekek úgy jöttek haza az iskolákból, hogy szüleiket kiokosították arról, hogy a Biblia téved, ez elég volt számára, hogy ilyen jellegű törvénytervezetet nyújtson be. (A hallomásból való értesülés a mai populista politikusok számára is elég indok szokott lenni.) Bár a törvényhozásban nagyjából senki se akarta támogatni a törvénytervezetet, mindannyian féltek, hogy ha nem szavazzák meg, akkor nem tűnnének eléggé vallásosnak, és így romolnának újraválasztási esélyeik, így, azzal együtt, hogy a nagy többség nem értett egyet a javaslattal, a nagy többség megszavazta azt. Az iskolák igazgatói és tanárai sem mertek tiltakozni a törvénytervezet ellen, mert féltek, hogy ha így tesznek, kevesebb támogatást fognak kapni az államtól utána. Még a kormányzó, Austin Peay, aki egy viszonylag liberális és szabad szellemű demokrata volt, is félt vétózni, nehogy a közgyűlés politikai bosszút álljon olyan ügyek elkaszálásával, amelyeket viszont ő támogatott. "Valószínűleg sosem fogja senki sem alkalmazni ezt a törvényt...", mondta aláíráskor. Így a javaslat átment, törvény lett, aláírták, kihirdették. Bryan hálás szavakkal fordult a képviselőhöz: "Az összes keresztény szülő nevében hálás köszönetemet kell kifejeznem Ön felé, hogy megmentette gyermekeink lelkét az ilyen bizonyítatlan hipotézisek mérgező hatásától."

bryana32de48d-f2f4-4fa2-bfce-470a165150f9.jpg

Bryan megérkezik Daytonba

Amint a törvényjavaslatot elfogadták, az Amerikai Civil Szabadságjogi Unió (American Civil Liberties Union, ACLU, mai napig aktív civil jogvédő tevékenységet folytat, több, mint 1 millió regisztrált, tagdíjfizető tagja van!) azonnal lecsapott. Bejelentették, hogy hajlandóak finanszírozni egy próbapert, amely során az ítélet után a felsőbb bíróságokon kiderülne, hogy a törvény alkotmányos-e egyáltalán, csak annyi kell hozzá, hogy egy helyi tanár vállalja fel nyíltan, hogy megsértette a törvényt, és legyen beperelve. John T. Scopes, mindössze 25 éves helyi biológia tanár, a nyilvánosság előtt felvállalta, hogy ezt megtette, május 5-én pedig meg is vádoltak. Scopes nem saját magától jelentkezett, egy üzletember barátja, George Rappleyea beszélte rá, aki meglátta a lehetőséget abban, hogy így az ország médiafigyelme a kisvárosra irányulván, búsás hasznot hozhat magának és más üzletembereknek, kereskedőknek is. Rappleyea rámutatott, hogy a helyi tanároknak a kötelezően kijelölt tankönyv tartalmaz egy fejezetet az evolúcióról, így minden tanár tulajdonképpen rá van kényszerítve arra, hogy megszegje a törvényt, amennyiben abból a tankönyvből akar tanítani (más meg nem volt). Scopes huzakodott elvállalni a vádlott szerepét, ráadásul abban sem volt biztos, hogy ő tanította-e már az evolúciót, vagy nem, azaz, törvényt szegett-e, vagy nem, de végül a rábeszélések hatására beleállt a perbe.

800px-john_t_scopes.jpg

John T. Scopes tanár a per idején

Július 10-én tehát elkezdődött a per, a 2000 fős városkában 1000 néző előtt (később már 5000-en követték a per folyását a helyszínen, a kinti udvaron ülve). Rappleyea számítása bevált: minden nap tudósítottak a rádióban a perről, sőt, volt, hogy élőben adták az ülést; ez volt az első bírósági per, amelyről a rádió élőben tudósított. Az újságírók legyek gyanánt árasztották el a kisvárost. Mindenki a perre volt kíváncsi, amelyet a sajtó gyorsan el is nevezett "Majom-per"-nek. Mind a vád, mind a védelem nagy neveket vonultatott fel. Bár Bryan volt a fő hangadó, ő hivatalosan a vád tanácsnoka volt csak, nem képviselője. A védő Clarence Darrow volt, aki addigra már országosan ismert védőügyvéd volt egy korábbi perének köszönhetően, amikor két, gazdag családból származó, jól nevelt és jól iskolázott tinédzsert (18 és 17 évesek voltak akkor) védett, akik a vád szerint puszta szórakozásból megöltek egy 14 éves fiút. 12 órán át előadott (és később többször publikált) védőbeszédével elérte, hogy a két fiatalt, akik akkor még nem töltötték be a 21 éves, felnőtté válási korhatárt, ne ítéljék halálra, csak életfogytiglanra, és még 99 évnyi börtönre (az amerikai jogban ez lehetséges). Darrow, hogy bebizonyítsa, nem pénzéhségből vállalta el a milliomos családok fiainak védelmét, a Chicago-i Jogi Társaság által kijelölt szakértők által megállapított ügyvédi díjra tartott csak igényt. A védelemben, ahogy a vádban is, persze, jóval többen voltak, de ők ketten voltak a főszereplők ügyvédi illetve ügyészi oldalról: Bryan és Darrow. 800px-clarence_darrow.jpg

Clarance Darrow

Érdemes megemlíteni még azt is, hogy a per nem arról szólt, hogy kinek van igaza, ateistáknak vagy fundamentalista vallásosoknak, hanem arról, hogy alkotmányos-e az, hogy ilyen törvényt lehet-e hozni egyáltalán, ráadásul az akkori idők közgondolkodásában bőven nem ateistákról beszélhetünk, legfeljebb agnosztikus elemekkel dúsított "modern" Biblia-értelmezésről és szó szerinti Biblia-értelmezésről. Akkoriban a kérdés nem az volt, hogy létezik-e Isten egyáltalán; az ateizmusig a konzervatív Délen senki se ment el, nyilvánosan legalábbis biztosan nem. Mindössze arról volt szó, hogy a Bibliában leírtak és a modern tudományosság összeegyeztethető-e egyáltalán. Az akkori idők vallásosságát  mutatja, hogy a per alatt különböző felekezethez tartozó lelkipásztorok rögtönzött prédikációkat tartottak az arra járó, kezeslábasban a farmokról érkező hallgatóság számára.

scopes25091b52-23c6-40ec-a4bb-0b0c86ad12f2.jpg

Szórólaposztás Daytonban

A bíró személyéről még érdemes megemlékeznünk. A bíró John. T. Raulston volt, aki később megpróbált ugyan politikai tőkét kovácsolni ismertségéből, de minden későbbi választáson elbukott. Raulston minden bizonnyal előítéletes volt a vádlott iránt, az viszont biztos, hogy igyekezett az ügyet abba az irányba terelni, amelyik a vádnak kedvezett. Utasította az esküdteket, hogy ne a törvény érvényességét vizsgálják, hanem azt, hogy Scopes törvényt szegett-e (miközben az egész védelem arra épült, hogy a törvény alkotmányellenes), ráadásul, a védelem tanúit, különböző tudományágak képviselőit illetve teológiában jártas személyeket egyszerűen kizárt a tanúk sorából, mondván, nem tudományos kérdésről van most szó, hanem arról, a törvényt betartotta-e a vádlott, vagy nem.

Scopes védője, Darrow erős felütéssel kezdett. "Nem Scopes van most bíróság előtt, hanem az egész emberi civilizáció. A vád rá akarja nyitni a bigottság uralmának kapuját századunkra, amely legutóbb a középkorban volt csak ismeretes. Ha a vád győzedelmeskedik, egyetlen ember személyes hite sem lehet többé biztonságban." Ám a felütés hatástalan volt: a bírói iránymutatásnak megfelelően az esküdtek nem civilizációs vagy szólásszabadsági kérdésekben akartak dűlőre jutni, hanem abban, hogy a vádlott törvényt sértett-e, vagy nem.

scopes-trial-july-10-9621-1925-dayton-everett.jpg

Ebben az ügyben legjobb lett volna magát a vádlottat megkérdezni, ám sem a vád, sem a védelem nem idézte őt be kikérdezésre. A vád magától értetődőnek vette, hogy Scopes tanította az evolúciót, a védelem pedig tudta, hogy nem, és ezzel az egész próbaper érvényét veszítette volna, hiszen ők direkt veszíteni akartak, hogy aztán egyre feljebb fellebbezhessenek, egész a Legfelső Bíróságig. (Később, miután elítélték, Scopes elmondta, hogy az evolúcióról szóló részt egyszerűen átlapozta a tankönyvben -- a mai fogalmaink szerint azt ráadásul amúgy is hibásan írta le a könyv szerzője, a fehér bőrű embert a legmagasabb fokon álló hominidának leírva. Mindenki csak feltételezte, hogy tényleg megszegte a törvényt, ha már jelentkezett azzal, hogy így tett. Az újságíró, akinek ezt bevallotta, a hírt nem hozta nyilvánosságra egészen addig, amíg a fellebbezést 1927-ben elbírálták.)

Miután Darrow tanúit kizárták, az ügyvéd olyant lépett meg, amit nem sokan gondoltak volna. A per hetedik tárgyalási napján, július 20-án a védelem tanúi közé szólította ellenfelét, Bryant!

Bár a vád többi képviselője ellenezte, hogy a teológiailag képzetlen Bryan keresztkérdéseknek legyen kitéve, utóbbi nem hárította el a felkérést; azt mondta, mindenkinek látnia kell, hogy ő bármikor hajlandó a keresztény értékek védelmében bárki ellen vitára. A bíró rosszat sejtett, és előre kiküldte az esküdteket Bryan meghallgatásáról, ami két órán keresztül tartott, és a per szellemi mélypontja volt. Bryan ugyanis váltig állította, hogy szó szerint érti a Biblia minden részét, mármint, nem mindent szó szerint, hiszen amikor Jézus azt mondja, hogy ti vagytok a Földnek sója, akkor nyilván nem úgy érti, hogy az emberek sóból állnak, hanem képletesen. A sajtó erről a kérdés-felelet meghallgatásról is végig tudósított természetesen, és amikor kiderült, hogy Bryan nem ismeri a Bibliát, hite gyermeki, és elhiszi, hogy a Földet szó szerint i. e. 4004-ben teremtette meg Isten, hogy Jónást ténylegesen lenyelte egy bálna, ám bizonyos esetekben viszont állításával ellentétben a józan észnek megfelelően nem veszi szó szerint, ami ott le van írva, a közvélemény döntött: Scope-pal kezdtek szimpatizálni! Úgy találták, hogy Bryan nevetségessé tette saját magát, belezavarodott a válaszaiba (például: "Nem szoktam gondolkozni azokról a dolgokról, amelyekről nem szoktam gondolkozni" "És azokról a dolgokról, amelyekről szokott gondolkozni, szokott gondolkozni?" "Hát, néha.")

Egy 1960-as filmben a Darrow-Bryan kihallgatás dramatizált változata, de az eredeti elhangzott szövegek alapján

A meghallgatás kezdete után két órával a bíró, Raulston, berekesztette az ülést, mondván, ez nem visz előre, és utasította az esküdteket, hogy ne vegyék figyelembe az ekkor elhangzottakat (melyről eleve ki voltak küldve ugye).  (Azt hozzá kell tenni, hogy Darrow nem rögtönzött: felkészült arra, hogy Bryant a tanúvallomásra fogja bírni. Előző este a csapatával eljátszották előre a meghallgatást, pontos szövegrészleteket tanultattak be Darrow-val a Bibliából, és egy geológus-lelkipásztor volt, aki eljátszotta Bryant.)

scopes1200-768x432.jpg

Az utolsó nap kellett volna elmondaniuk a záróbeszédet az ügyvédnek és az ügyésznek. Bryan egész előző este készült, élete legnagyobb beszédét akarta elmondani. Darrow kezdett. Lemondott a záróbeszéd jogáról, és védencére bűnös ítélethozatalt kért. Ezzel a Tennessee-beli törvények értelmében Bryant is megfosztotta attól a lehetőségtől, hogy elmondja a záróbeszédét, aki így a rádióhallgatók számára egy tudatlan ember látszatát keltve megalázva, megszégyenítve zárta a pert, hiszen a félbeszakított tanúvallomása után nem jutott már szóhoz. Az esküdtek mindössze 9 percnyi tanakodás után Scopest bűnösnek mondták ki, és a bíró 100 dollárra büntette (ez mai áron 1400 dollár körül érhet, ami közel 400 000 forintnak lehetne megfelelő). A Tennessee-beli Legfelső Bíróság 1927-ben másodfokon 3-1-es szavazati aránnyal Scopest szintén bűnösnek találta, ezzel együtt a Butler-törvényt alkotmányosnak, viszont a büntetést eltörölte, mert a bírságot a bíró állapította meg, nem az esküdtek. Az amerikai Legfelső Bírósághoz nem került el az ügy, mert az egész ügyet egyúttal megszüntették azon az alapon, hogy már így is elég sok problémát okozott. Végül csak 1967 május 18-án törölték el az evolúció tanítását tiltó törvényt.

Bár a pert mai szemmel nézve úgy ítéljük meg, hogy az evolúció-tanítás győzedelmeskedett, és hogy kiderült, mennyire képmutató és veszélyesen ostoba a keresztény vallási fundamentalizmus, a kortársak egyáltalán nem így látták, sőt, a vallási fundamentalizmus több évtizedre megerősödött a per következményeképpen. Egészen a 60-as évekig az evolúció tanítása háttérbe szorult a Délen, és rendre felbukkannak olyan lelkipásztorok, olyan politikusok, akik bármilyen tudományos gondolatot képesek azonnal tagadni, a Bibliára hivatkozva. Az viszont igaz, hogy bár legalább tucatnyi déli állam készült evolúció-ellenes törvényeket hozni, a per után alig pár tette csak meg.

Bryan számára, bár jogilag győzedelmeskedett, frusztráló volt, hogy nem mondhatta el nagy beszédét, nem tudta magát jobb színben feltüntetni, így elkezdte járni az országot, és azt mindenhol előadta: intézkedett arról is, hogy nyomtatásban megjelenjen. Több száz kilométert utazott, majd, 1925. július 26-án Chattanoogából Daytonba utazott vissza, ott egy istentiszteleten részt vett, az istentisztelet után megvacsorázott, és éjszaka, 65 évesen, meghalt. Sokan mondták azt, hogy megszakadt a szíve: hivatalosan a cukorbetegség és a kimerültség végzett vele. Darrow még más, nagy nyilvánosságot kapó ügyben is ellátta az ügyvéd szerepét, majd 1938-ban, 80 évesen halt meg. Scopes 1925 szeptemberében újra jelentkezett egyetemre, hogy formálisan is befejezze egyetemi tanulmányait. Miután ez megtörtént, a per miatt elveszítette tanári állását, sőt, Tennessee-ből is el kellett költöznie feleségével a Nagy Depresszió miatt. 1932-ben szocialistaként próbált kongresszusi képviselő lenni, ám vereséget szenvedett. Utána, miután geológiai végzettsége volt, egy olajvállalatnál helyezkedett el Texasban, majd Louisianában, ahol élete végéig élt. 1967-ben írta meg emlékiratait. 1970-ben halt meg.

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://voltegyszeregyamerika.blog.hu/api/trackback/id/tr5514926278

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nemecsekerno_007 2019.07.22. 17:18:40

A drága magyar "ballibek" pont ugyanígy állnak az atomenergiához, mióta megvsapta őket a zöld szellő...

szepipiktor 2019.07.22. 19:13:59

@MAXVAL bircaman közíró:
Ahogy mellette sincs...
Minden oldal a saját igazában hisz, a másikét tagadja.

kolomparlole1114 2019.07.22. 20:42:26

Azt hittem Viktort perelték be...

frikazojd · http://kocs.ma 2019.07.22. 22:23:12

a kretén náci barmoknak azóta is egyik ismertetőjele a valóság tagadása.

közíró MAXVAL bircaman · bircahang.org 2019.07.23. 05:42:07

@szepipiktor:

@szepipiktor:

Téves. De már válaszoltam rá, csak a cenzor törölte. Retteg a kommentektől.

eßemfaßom meg áll · http://tahobloggerek.blog.hu 2019.07.23. 08:26:58

@közíró MAXVAL bircaman: szerintem meg nem akar gyakorló elmebetegeknek felületet szolgáltatni.

Gukker 2019.07.23. 10:12:37

"és még hol volt a Nagy Depresszió"
Hamis barát ez. A "Great Depression" magyarul "Nagy gazdasági világválság".

eßemfaßom meg áll · http://tahobloggerek.blog.hu 2019.07.23. 19:34:36

@közíró MAXVAL bircaman: miért rettegne bárki egy valláskárosult hülyeségeitől amit ő viccesen "érvnek" nevez?