Volt egyszer egy Amerika

Volt egyszer egy Amerika - XIII. rész

2018. november 01. 21:17 - Balázs Nádasi

A piros elefánt és a kék szamár

Most, hogy jövő kedden, 2018. november 6-án félidős választást tartanak az USA-ban, sokan találkozhatunk a republikánus és a demokrata párt színeivel és szimbólumával. Mitől lett a republikánusoké a piros szín, mitől a demokratáké a kék? És miért? Miért egy szamár a demokraták jelképe, miért az elefánt a republikánusoké? Mindkét kérdésre meglepő a válasz.

elephant.jpg

A két párt jelképe, a hagyományos piros-kék színben és a fehér csillagokkal

Korábban a két párt gyakorlatilag egy volt. A gyakorlatias és az állami korrupciót először intézményesítő Alexander Hamilton federalista pártja ellenében Thomas Jefferson hozta létre a republikánus pártot, attól való félelmében, hogy a federalisták egy új királyságot építenek ki -- ám a Hamiltonnal, Washington kincstárnokával való összekülönbözőségének oka az volt, hogy Hamilton javaslatára, mondván, az új államnak tiszta lappal kell kezdenie, a függetlenségi háború alatt kiadott kontinentális bankót teljes névérték szerint vásárolta vissza az újonnan megalakult USA Treasury (Kincstár), míg korábban a papír annyira elértéktelenedett, hogy a névértékének tizedét sem érte. Hamilton barátjait értesítette, hogy milyen javaslattal él Washington elnök felé, akik a kontinentális bankókat fel is vásárolták, és hatalmas haszonnal adták el az Egyesület Államoknak, és gazdaggá tették Hamiltont is. Jeffersont, aki egy polihisztor-idealista volt (ő volt a Függetlenségi Nyilatkozat megszövegezője is), taszította mind a korrupció, mind az, hogy a federalisták nem a kongresszusban, hanem zárt ajtók mögött, titokban döntöttek az USA fontosabb kérdéseiben. Időbe tellett neki megszerveznie a republikánus pártot, de mire sikerült, a federalistákat teljesen kiszorította pártja a hatalomból. George Washingtonhoz hasonlóan, aki egészségügyi okok miatt mondott le két ciklus, azaz, 8 év után az elnöki címről (neki elvi kifogása nem volt az ellen, hogy valaki élete végéig elnök lehessen), ő is távozott a hatalomból 8 év után, ám Washingtonnal ellentétben ezt önként tette, és vonult vissza saját tervezésű házába, Monticelloba.

Thomas Jefferson by Rembrandt Peale, 1800.jpg

Thomas Jefferson, a harmadik elnök hivatalos portréja.
Jefferson önként mondott le két ciklus után az elnöki címről, holott befolyása, tekintélye vitathatatlan volt. Az őutána következő két elnökkel, James Monroeval és James Madisonnal közösen hármukat szokás virginiai dinasztiának mondani, mivel mindhárman onnét valók voltak

Jefferson republikánus pártját a federalisták demokratának csúfolták -- ez akkoriban negatív konnotációval bírt! Az Alapító Atyák ugyanis irtóztak a demokráciától, tudták, hogy a köznép, a plebs, előbb-utóbb egy demagóg diktátort emelne az elnöki székbe, ezért az elnökválasztás azóta sem közvetlen, hanem, az Alapító Atyák szándékai szerint, közvetett: szavazni elektorokra lehet, akik aztán elnököt választanak. (Az Alapító Atyák ezen kívül még elég sok féket és ellensúlyt beleírtak az Alkotmányba, amely alapján a kurrens politikusoknak, normális esetben, mindig meg kell találniuk a közös hangot: felül kell emelkedniük önös érdekeiken. Az, hogy azóta sem pártra szavaznak az emberek, hanem egyéni jelöltekre, nem csak, hogy nagyobb legitimációt ad a jelölteknek, hanem, az eredeti intenció szerint megakadályozza azt, hogy valaki, aki arra méltatlan, pusztán a pártszíne alapján kerüljön pozícióba. Az Alapító Atyák hittek a meritokráciában, abban, hogy a közéleti tisztséget ki kell érdemelni -- és abban is, hogy a hatalmi ágakat szét kell választani, így az USA-ban az elnök és a végrehajtó hatalom, a kongresszus és a bírói kar egymást ellenőrzi.) Emiatt, eredeti neve és gúnyneve alapján hívják a jeffersoni republikánus pártot republikánus-demokrata pártnak, megkülönböztetendő a későbbi, második republikánus párttól.

A virginiai dinasztiának 1824-ben lett vége, amikor kibukott a pártnélküliség hátulütője. Eddigre a federalista párt már felszámolta saját magát (saját maguk adták meg maguknak a kegyelemdöfést akkor, amikor az angol-amerikai háborúban, 1812-ben, megmaradt tagjaik összegyűltek New England-ban, és azon gondolkoztak, hogy behódolnak az angoloknak), és négyen is elnyertek legalább egy államot, azaz kaptak elektori szavazatokat. Andrew Jackson, aki az indiánokkal és a mexikóiakkal vívott háborúkban tüntette ki magát, nyerte el a legtöbb szavazatot, a teljes szavazatmennyiség 41%-át, és az elektori szavazatok nagyobbik részét is. Igen ám, de a szabály az, hogy miután minden elektor a saját államában összegyűl, és titokban leadják az elektori szavazataikat (ez hivatott azt biztosítani, hogy egy-egy elektor lelkiismerete szerint bárkire szavazhasson), azt futárral viszik el a kongresszusba, és ott a titkár a szavazatok összesítése után eredményt hirdet. Nem volt döntő eredmény! Ebben az esetben pedig a kongresszus dönt, még pedig úgy döntöttek a jelenlévők, hogy a második legtöbb elektori szavazatot kapó jelölt, a második elnök fia, John Quincy Adams legyen az elnök, aki kiegyezett a negyedik helyen végzett jelölttel, Henry Clay-jel, és akit kinevezett aztán a magyarul hagyományosan külügyminiszternek fordított Secretary of State (Állam-titkár) pozícióra, ami a legrangosabb pozíció a kormányban.

Andrew Jackson.jpg

Andrew Jackson, a hetedik

Andrew Jackson hívei csalást kiáltottak, azzal, hogy nem a népakarat érvényesült (pont az ilyen esetekre gondolva direkt így írták meg az alkotmányt, hogy NE a nép döntsön, csak, ha muszáj), és úgy döntöttek, hogy kiválnak a republikánus-demokrata pártból, létrehozva a demokrata pártot, hogy ezzel is hangsúlyozzák, hogy márpedig ők a népakarat érvényessége mellett foglalnak állást. Ekkor kezdték el Jackson híveit "jackass"-nek, szamárnak csúfolni, ám a szamarat a demokrata párt dacosan és büszkén jelképéve emelte! Aztán Jackson 1828-ban földrengésszerű eredménnyel megnyerte az elnökválasztást, így ő lett az első demokrata elnök. Megvert riválisa, Adams csak a bázisának számító New England államai közül nyert el párat. A jefferson-i republikánus párt ekkor szűnt meg, Adams hívei több kisebb pártot összehozva alakították meg később a whig pártot (ami az angliai jelentéssel ellentétben az USA-ban nem a liberálisat jelenti, hanem patriótát, aki a függetlenségi eszményeket támogatja, gyakorlatilag egy mindenre ráhúzható általános elnevezés).

Image result for andrew jackson jackass political caricature

Politikai karikatúra, Andrew Jacksont egy szamárnak ábrázolva. Különböző állatokon különböző politikusok fejét rajzolta az illusztrátor

Az amerikai elnökök kifigurázása mindig is belefért az amerikai politikai karikatúrába, Donald Trump mellett talán Andrew Jackson volt az, akiről a legtöbb gúnyrajz jelent meg. Jacksont ez rendkívül bosszantotta, ám nem tudott mit tenni ellene.

Andrew Jackson itt királyként van ábrázolva, mint aki az alkotmányt lábbal tiporja.

A republikánus párt jelképe, az elefánt későbbi történet. Mint tudjuk, Lincoln volt az első republikánus elnök (itt most a jefferson-i republikánus pártot a republikánus-demokrata párttal azonosítom), de az ő egész terminusa a polgárháborúval telt el; második ciklusát már nem is republikánusként, hanem nemzeti unionistaként nyerte el, és röviddel második esküje után merénylet áldozata lett. Lincoln után elnökké emelkedő alelnöke, Andrew Johnson nem is volt igazi republikánus, inkább a demokraták felé húzott (akik ekkoriban nagyjából kizárólag a konföderalisták voltak), ám őutána két megszakítással (Grover Cleveland két alkalommal, aki a 22-ik és 24-ik elnök volt, tehát egyedül ő volt az, akit kétszer választottak meg, de nem egymás után) csak republikánus elnök jelölt nyerte el az elnöki tisztséget. A polgárháborúban győztes északiak majdnem mind republikánusok voltak, megállíthatatlan volt a sikerszériájuk egészen addig, amíg Theodore Roosevelt, aki két elnöki ciklus után úgy érezte, hogy utódja, Taft nem eléggé haladó szellemű, illetve, neki még egy harmadikra is van elég ereje, kiszakított egy jelentős bázist a republikánus pártból, és megalapította a Progresszív pártot -- minek köszönhetően a demokrata Woodrow Wilson vissza tudta tenni a demokrata pártot a választási térképre.

Ebben az időben tehát, a XIX. század második felének végén, a XX. század elején, a republikánusok megállíthatatlanok voltak. Thomas Nast, aki Uncle Samet is megrajzolta, előszeretettel rajzolt állatokat politikai szerepben, ő volt, aki a republikánus pártot a megállíthatatlan elefánttal azonosította.

Image result for andrew jackson jackass political caricature

A republikánus elefánt mindenen keresztül gázol, a demokrata szamár menekül előle

Image result for thomas nast republican elephant

Ezen a képen egyszerre szerepel Uncle Sam és a republikánus elefánt is

Tehát míg a szamár gúnyrajzként ragadt a demokratákon, addig az elefántot büszkén viselték a republikánusok.

A színek esete más kérdés. Korábban egyáltalán nem színezték ki a választási térképet -- hogy tették volna? Fekete-fehéren jelentek meg az újságok, és a színes tévé érkezéséig is jó sokáig kellett várni. Végül mindössze 1976-ban történt, hogy a CBS országos televízós adó vörösre színezte a Jimmy Carter által megnyert államokat, és kékre a Gerard Ford által elvitteket. Az indok roppant egyszerű volt: a demokrata párt eddigre az egyszerű emberek pártja lett, míg a republikánus párt a nagytőkéé, és a szocialisták színe a vörös volt az egész világon. (A kérdés persze nem ennyire egyszerű, de az biztos, hogy a baloldali értékek közelebb álltak ekkorra már a demokrata párthoz, mint a republikánus párthoz.)

Az ABC tévéadó 1976-os választási térképe.
A sárga a republikánus, a kék a demokrata, a vörös a még eldöntetlen

A másik két országos adó, az ABC és az NBC viszont pont, hogy máshogy színezte a saját választási térképét! Egy ideig még eltért a két nagy párt színezése, ám végül mindegyik adó átvette a demokrata kék, republikánus vörös színezést. Ez a színleosztás 2000-ben dőlt el véglegesen, amikor a The New York Times azon az alapon, hogy a republikánus is r-rel kezdődik, meg a red (vörös) is, és a saját választási mellékletét ebben a színelosztásban hozta le. Azaz, ha valakinek még akár csak 1990-ben is azt mondták volna, hogy ő egy "deep red" (egészen biztosan republikánus) államból való, nem értette volna. Ez egy egészen új kulturális fejlemény.

Az országos tévéadók színtérképe. A kérdés 2000-re dőlt el véglegesen

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://voltegyszeregyamerika.blog.hu/api/trackback/id/tr9914338797

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.