Volt egyszer egy Amerika

Volt egyszer egy Amerika - II. rész

2018. szeptember 03. 16:15 - mclean

Sequoyah és a cserokik

"Népek nagy forrasztótégelye" próbálták eufémisztikusan jellemezni a soknyelvű, soknemzetiségű, elnyomó, kegyetlen Szovjetuniót, az USA-ra viszont ez tényleg elmondható. Van nagyjából 35-40 olyan nyelv (a magyar is köztük van), amelyeket mind az ötven államban beszélnek, és legalább 350 nyelv van, amelyeket a kb. 325 millió amerikai beszélő egyike anyanyelvként használ. Amerika tényleg egy olvasztótégely, és mégis van közös történelmi múlt, vannak közös értékek (pl. Amerika a szabadság földje, a világ legnagyobb vagy legnagyszerűbb állama -- az másik kérdés, hogy ez igaz-e vagy nem.). Viszont az ilyen olvasztótégelyeknek megfelelően gyakran vérrel és vassal (=fegyverekkel) olvasztottak be a nagy közösbe népeket. Vagy irtottak ki.

A bennszülött amerikaiak számát, Kolombusz érkezését megelőzően, 5-20 milliótól akár 100 millióig is szokták tenni. Tudjuk, hogy az európai telepesek borzalmas mészárlást végeztek az általuk indiánoknak nevezett emberek között, azt is, hogy nem vették őket ugyanúgy emberszámba, ahogy az afrikaiakat vagy az ausztráliai aboriginálokat sem. Azt is tudjuk, hogy a becslések szerint az amerikai lakosság 90-95%-ával az európai emberek betegségei végeztek (influenza, hímlő, kanyaró stb.), melyekre az európai ember már genetikai védettséget alakított ki, viszont mint vírusgazda hordozta magában ezeket; akit érdekel a részletes történet, Jared Diamond nagyhatású Háborúk, járványok, technikák című könyvét ajánlom.

Azt is tudjuk, hogy az amerikai állam több, mint 400 megállapodást, szerződést kötött az indiánnak, vagy kissé rasszistábban rézbőrűnek nevezett bennszülöttekkel. Ezeket mind megsértette, kivétel nélkül. Egyet se tartott be. Ezek közül kiemelkedik a Mount Rushmore, amelyet a sziú néptől csak úgy eltulajdonítottak, miután szerződésben garantálták, hogy az egész vidék örökre az övék marad. Csak aztán Custer parancsnok, aki pár éve még személyesen fogadta Lee tábornok fegyverletételét a polgárháborúban, aranyat talált a vidéken, így aztán az amerikai kormány fogta magát, és "bocs, de mégsem" alapon érvénytelenítette a szerződést. (Custer a 7-ik amerikai lovasezred parancsnokaként az Ülő Bika vezette bennszülött lakosok ellen vívott Little Bighorn-i csatában esett el, 1876-ban. Később ugyanez a lovasezred 1890-ben Wounded Knee-nél lakota indiánokat mészárolt le, nőket és gyerekeket is.) Az amerikai Legfelső Bíróság úgy ítélte meg, hogy a szerződés megszegése és az amerikai kormány földrablása miatt a sziúknak mai értéken nézve 1 milliárd dollárnyi kártérítés jár. Akik azt a pénzt mai napig nem vették át, mert nekik a földjük kell vissza.

custers-luckpic.jpg

Ülő Bika és Custer parancsnok

 

Az 1800-as évek közepének elején elkezdődött a még nem kiirtott bennszülöttek fokozatos kiszorítása különböző területekről. A cserokik Georgia államban éltek, őket majdnem 1500 kilométerrel arrébbra, Oklahoma államba akarták áttelepíteni az Andrew Jackson által 1830-ban aláírt Indian Removal Act alapján. Pedig a cserokik békés módon megpróbáltak mesteremberekként beilleszkedni az amerikai társadalomba. Ügyes ácsok, fémművesek, asztalosok lettek belőlük: elfogadták a kereszténységet, templomokat építettek. Az európai konvertita zsidósághoz hasonlóan úgy vélték, hogy ha ezt kérik tőlük a keresztény fehér bőrűek, akkor ez lesz, lényeg, hogy megmaradjanak.

Ha-ha. Majdnem ugyanaz lett a sorsuk, mint a konvertitáknak. Ki lettek telepítve így is. A szövetségi kormány törvényen kívül helyezte őket, sőt, a védelmükben fellépő keresztény misszionáriusokat négy évig terjedő börtönnel fenyegette meg. Pár cseroki törzsfő, a népük háta mögött, aláírta a kitelepítési szerződést, így mind a 17 ezer cserokit erőszakkal útnak indították a katonák a "Könnyek Útján". 4 ezer meghalt menet közben, mert a szövetségi kormány enni, azt nem adott nekik, sem ruhát, semmit. Martin Van Buren elnök a Kongresszusnak örömmel jelentette ez után, hogy a cseroki nép relokációja megtörtént, mindenki legnagyobb megelégedésére, "a legörömtelibb hatásokkal" járva.

Ma mégis közel 300 ezer fősen ez a törzs a legnépesebb az összes, több, mint 550 elismert törzs közül. Nagy szerepe volt megmaradásukban Sequoyahnak, az ezüstkovácsnak.

Sequoyah fehér emberek között forgolódott. Látta, ahogy olvasnak, belemerülnek ákombákomos könyvekbe, újságokba, mintha elrévülnének; és új tudást szereztek a leírt jelekből. A bennszülött indiánok ekkoriban "beszélő falevelek"-nek nevezték ezeket az újságokat. Rövid idő alatt rájött, hogy ez egy kommunikációs technológia, és a jeleknek értelme van. Úgy gondolta, hogy ha megy a fehér bőrűeknek, fog menni neki is. Előbb megpróbált minden egyes cseroki szónak önálló jelet kitalálni, de amikor már több, mint 1000 jelnél tartott, elvetette ötletét, és áttért a szótagírásra. A munkát 1809-1821 között végezte el, a végén már lánya segítségével. Végül sikerült a több, mint 200 cseroki szótagot 85-re redukálniuk, és mindnek egy-egy jelet (grafémát) rajzolt. Ezek a jelek többnyire a latin ábécére (talán a cirillre is) és az arab számokra mentek vissza (azaz, számok szótagértékkel!), míg mások csak hasonlítottak azokra. Lányával együtt végül 1821-ben a cseroki törzsfők találkozásán előadta ötletét a törzsfőknek, akik elsőre kinevették, mondván, hogy milyen bugyuta ötlet leírni szavakat, amikor meg is lehet őket jegyezni. Sequoyah egy próbát ajánlott nekik: kiment a sátorból, és megkérte lányát, írja le, amit a törzsfők mondanak neki. Így történt. Mikor bejött, felolvasta a leírt szöveget. Első pár próbára a törzsfők azt gondolták, véletlen szerencse, hogy pont kitalálta a gondolatukat, de végül sikerült meggyőznie őket, hogy az írásnak van haszna: olyan emberek is megérthetik egymás gondolatait, akik korábban nem is találkoztak sohasem. Ezek után cserokik ezrei tanulták meg az írást, 1825-re ez lett a hivatalos írásuk, a The Cherokee Phoenix már cseroki írással jelent meg, és lefordították cseroki nyelvre, cseroki írással a Bibliát is, sőt, a cseroki nép írástudásának aránya (alfabetizmusa) magasabb volt, mint a környező amerikai lakosoké!

40501184_1524398797661820_3146209843791003648_n.jpg

A cseroki szótagírás jelrendszere, grafémái

 

Minden bizonnyal tiszteletére nevezte el a mamutfenyők nemzetségét (Sequoia) Stephan Ladislaus Endlicher (magyarosan: Endlicher István László, bár nem volt magyar, de Pozsonyban született). Ő ezt az elnevezést 1847-ben adta, és mivel ő nyelvész-botanikus volt, minden bizonnyal ismerte az 1843-ban meghalt Sequoyah munkásságát. Egy elfeledett amerikai, aki sokat tett népéért, sokat tett azért, hogy a cserokik megmaradjanak, és a bennszülötteket a fehérek is elismerjék egyenrangú partnernek, ne nézhessék le őket, mondván, hogy műveletlen, primitív nép!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://voltegyszeregyamerika.blog.hu/api/trackback/id/tr4114219905

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.