Volt egyszer egy Amerika

Volt egyszer egy Amerika - I. rész

2018. szeptember 03. 16:13 - mclean

A des moines-i gyerekek és a fekete karszalag

Iskolakezdés alkalmából az első bejegyzés Az Egyesült Államok Legfelső Bíróságának 1969. február 24-én kihirdetett 393 U.S. 503 (1969) számú ítéletéről szól, melyet Tinker és társai illetve a Des Moines-i Független Iskolaközösségi Körzet és társai ügyében hozott a bíróság, 7-2-es arányban Tinker és társainak adva igazat.

220px-oblique_facade_2_us_supreme_court.jpg

Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának épülete

Miért ennyire fontos Amerika lelke szempontjából egy Legfelső Bírósági ítélet? Eleve, az ilyen ítéletek általában fontosak, ne felejtsük el, hiszen az egész szövetségi államra kiterjedő precedensként illetve kötelező jogi normaként funkcionálnak, ilyen ítéletek pl. a Roe vs Wade-ítélet, a Citizens United-ítélet, melyek mai napig meghatározzák az amerikai politikát, ezek ún. mérföldkő, landmark-ítéletek. Mi történt ekkor, ebben az ügyben?

1965, év vége. A Vietnami háború (amit Vietnamban mint Amerikai háború emlegetnek) évek óta tart, egészen pontosan 10 éve már. A szuperhatalom Egyesült Államok a nukleáris arzenálon kívül majdnem mindent bevetett már a kicsi, rurális ázsiai ország ellen. Borzalmas szenvedéseket okoztak az amerikaiak a helyi lakosságnak -- cserébe a helyiek is gerillaakcióikkal több tízezer amerikai katona életét vették el. A Tinker-család gyerekei (15, 13, 11 és 8 éves gyermekek) és egy középiskolás barátjuk úgy döntenek, hogy a háború elleni tiltakozásul és a Robert Kennedy szenátor által meghirdetett karácsonyi fegyverszünet (Christmas Truce) támogatásául fekete karszalagot vesznek magukra, és úgy mennek iskolába. Az iskolaszék vezetői ezt megtudják, és úgy határoznak, hogy megtiltják az összes karszalag viselését a gyerekeken, és aki nem engedelmeskedik nekik, azoknak az iskolalátogatási jogát felfüggesztik. A gyerekek a felszólító parancsnak nem engedelmeskednek, a három idősebbet az iskolából 1966 január 1-ig kitiltják.

etjvkhm63g_1445013664525.jpg

Mary Beth Tinker és John Tinker
 

Ezek után a szülők úgy döntenek, hogy a gyerekek tartsák be a szabályokat, de bíróságra mennek az üggyel. Az első és másodfokú bíróság is az iskolaszéknek adott igazat, míg végre a gyerekek ügye a Legfelső bíróság elé kerül. (Az ügyvédi költséget két magánszemély állta.)

A Legfelső Bíróság 7-2-es, gyakorlatilag megsemmisítő ítéletben a gyerekeknek ad igazat. A többségi vélemény indoklását Lyndon Johnson régi barátja, és általa kinevezett legfelső bíró, Abe Fortas jegyezte. Az ítéletben hivatkoztak arra, hogy a gyerekeknek is kijár a szólásszabadság, illetve, hogy a "szimbolikus beszéd" is (fekete karszalag viselése) a szólásszabadság része, továbbá hivatkoztak arra, hogy egy karszalag viselése semmilyen módon nem befolyásolja az iskolai munkát, nem volt sértő senki számára sem, és nem szítottak lázadást, fennforgást sem.

lyndonbjohnson_abefortas.jpg

Lyndon B. Johnson és tőle jobbra Abe Fortas

 

Az ítélet szövegéből (saját, nem szó szerinti, laza fordítás):

"Az Első Alkotmánykiegészítés biztosította jogok [értsd: a szólásszabadság joga] kijár tanulóknak és tanároknak egyaránt. Vitán felül áll, hogy ezekből a jogaikból sem tanuló, sem tanár nincs kiforgatva csak azért, mert átlépi az iskola küszöbét."

"A korábbi ítéletek szerint joga volt az iskolaszéknek tiltó határozatot hozni, attól való félelmükben, hogy a karszalag viselése megbolygatná az iskola rendjét. De a mi rendszerünkben [értsd: egy demokráciában] a határozatlan irányú félelem nem elégséges indok a szólásszabadság felfüggesztéséhez. Bármilyen, a rendtől való enyhe eltévelyedés is problémát okozhat. A többségi véleménytől eltérő bármilyen vélemény a többségben félelmet kelthet. [...] De az alkotmányunk szerint ezt a lehetőséget vállalnunk kell, mert ez a nyíltság az, amelyik lehetővé teszi, hogy szembenézzünk a félelmeinkkel, és ettől lesz erős az Egyesült Államok."

"Egyértelmű, hogy az iskolaszékek nem amiatt hoztak ilyen tiltó rendelkezést, mert bármilyen másik szimbólumot tiltanak. A középiskolások között több tanuló is vaskeresztet hordott, ami nyíltan náci szimbólum, és mégsem lettek elítélve az iskolaszék által."

"A mi rendszerünkben [tehát: egy demokráciában] az iskolák nem lehetnek a totalitáriánus diktatúrák zárt rendszerei kicsiben. Az iskola vezetőinek nincs és nem is lehet abszolút hatalma a tanulók felett. A tanulókra, akár iskolán belül, akár iskolán kívül vannak, egy dolog vonatkozik elsősorban: az Alkotmány."

"Alkotmányunk szerint a szólásszabadság nem csak bizonyos helyzetekben jár ki, hanem ténylegesen jelen van az élet minden területén, nem lehet a kormányzat vagy felsőbb szervek által körülhatárolt módon elkülönítve az élet más területeitől. Alkotmányunk kimondja, hogy a szólásszabadságot nem lehet korlátozni. Még egy iskolaszék által sem."

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://voltegyszeregyamerika.blog.hu/api/trackback/id/tr4014219913

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.