Volt egyszer egy Amerika

Volt egyszer egy Amerika - VII. rész

2018. szeptember 24. 15:01 - Balázs Nádasi

Eldrigde Gerry és a Gerrymandering

A Gerrymander: egy új típusú szörnyeteg” címmel jelent meg a Boston Gazette 1812. március 26-i számának egyik cikke, illusztrációképpen pedig Elkanah Tisdale metszetét tették be. „Ez a borzasztó Szörny, melynek a rajz pontos hasonmása, Essex megyében jelent meg, a Törvényhozás legutóbbi döntéseinek következményeképp”, folytatták. Tisdale szárnyakat, karmokat, villás nyelvet rajzolt a 12 városból összeálló új dél-essexi választókörzet alakjára. Miután Elbridge Gerry, aki akkoriban Massachusetts kormányzója volt, aláírta február 11-én a törvényjavaslatot, és az így hatályba lépett, az újság főszerkesztője kitette az újrarajzolt választási térképet az irodája falára. A szóban forgó körzet esetében megjegyezte, hogy olyan, mintha egy szalamander (szalamandra) lenne. „Szalamander! Hívjuk akkor ezt a körzetet a Garrymander-nek!” 

Elkanah Tisdale metszete 1812-ből

Azóta az a szó, hogy gerrymander, a politikai közszókincs része lett (bár az eredeti <g> [g] ejtésből mára már <dzs> [dȝ] ejtés lett, nyilvánvaló tévedés miatt) -- annyira, hogy amikor bárki más akart választókörzeteket önkényesen meghúzni, az ő nevéhez illesztették a –mander utótagot: pl. Perrymander Rick Perry texasi kormányzó neve alapján, vagy Jerrymander Jerry Brown kaliforniai kormányzó nevéhez csatolva.

Pedig Gerry kormányzó nem is akarta meghúzni ezeket a választóvonalakat! Vonakodott, mert saját elveit fontosabbnak tartotta a pártérdekekek szolgálata helyett. Az állami törvényhozásban ülő republikánus képviselők viszont meggyőzték: elegük volt a federalista Madison külpolitikájából, és mindenképpen le akarták győzni politikai ellenfeleiket a választásokon. Gerry aláírta a törvényt; melynek eredményeképpen, bár a federalisták 51 766 szavazatot kaptak, a republikánusok 50 164 szavazata ellenében, mégis utóbbiak delegálhattak 29 állami szenátort 11 federalista szenátorral szemben. Az emberek csalást kiáltottak, valószínűleg joggal; az elhíresült rajz és az annak nyomán a közfelháborodás minden bizonnyal közrejátszott abban, hogy Gerry elveszítette a kormányzói újraválasztásért való harcát, hogy aztán 1813-ban a csúnyán átszabott választókörzeti törvényt még vissza is vonják. Pedig Elbright Gerry a Függetlenségi Nyilatkozat aláírója volt; a Kongresszus tagja, kétszeres kormányzó, sőt, a Kongresszusi Könyvtár felállítását is szorgalmazta – mélyen elszomorodna, ha tudná, hogy egy elveivel ütköző, akarata ellenére rákényszerített törvény miatt emlegetik a nevét a mai napig.

Hogy el lehessen képzelni, milyen volt a közhangulat, itt egy másik, bő egy évvel későbbi cikk: „A Gerry-Mender, avagy Essex déli körzete egy szörnnyé lett változtatva!” – kezdte erős felütéssel a Salem Gazette hetente kétszer megjeleő újság 1813. április 2-i száma. „Federelisták! George Washington követői! Ismét csak elborzadhatunk és elszörnyedhetünk ezen a borzalmas sárkányon, amelyet azért idéztek meg, hogy az felfalja és egészben lenyelje Szabadságotokat és egyenlő jogaitokat! Istentelen pártérdekek féktelen hatalomvágya hozta létre ezt a szörnyet; fiatal hazaszereteteket és az egyeduralom iránti megvetéseteket még a bölcsőben akarja megfojtani. Ez a méltánytalan törvény, mely a körzeteket önkényesen felszabdalta, Napóleonra emlékeztet, aki Európában feldarabolta az ártatlan államokat, hogy azok az ő igényeit kielégítsék. Ez a törvény súlyos sebet ejtett az Alkotmányunkon, sőt, eltereli és megváltoztatja az államformánkat is, amelyik megszűnik köztársaság lenni így, hiszen arisztokratikus módon a Kongresszus Urai a Népen zsarnokoskodhatnak ezáltal; és elhallgattathatják a Többség szavát.

A gerrymandering mai napig politikai téma, hiszen újra és újra előjön mindazokon a helyeken, ahol újrarajzolják a választókörzeteket. Amerikában ezt ráadásul kötelessége is megtenni a kormányzóknak: minden tizedik évben népszámlálás van, és az alapján kell arányosítani a körzeteket. Kalifornia például kezdetben egy kis állam volt; ma már a legnagyobbak egyike. A lakosságszám határozza meg nem csak az állami választókörzeteket, de azt is, hogy adott állam hány képviselőt delegál a Kongresszusba, tehát azt is, hogy hány elektori szavazatot lehet az állam megnyerésével szerezni az elektori kollégiumban. A gerrymandering a legaljasabb, bár legális, politikai fegyverek egyike. Alkotmányos alapjogokat sért ugyanis, ha különböző választókörzetekben a lakók száma jelentősen eltér egymástól: ebben az esetben nem egyforma erejű egy leadott szavazat. Ahol csak 20 000-en laknak például, ott minden egyes szavazatnak nagyobb súlya van, mint ahol 35 000-en laknak; ahol csak 900 választópolgár van, ott nagyobb eséllyel múlik egyetlen szavazaton az eredmény, mint ahol 1500-an laknak.

A legegyszerűbben a gerrymanderinget a fenti ábra tudja elmagyarázni. Képzeljük el, hogy van egy olyan nagyváros, ahol van 50 választókör, és ebből 30 körzetben nyerne a Nagyon Patrióta és Mindent a Hazáért Zöld Párt és 20 körzetben nyerne a Még Nagyobban Patrióta és Abszolút Mindent a Hazáért Sárga Párt. Amennyiben a nagyvárost 5 választókörre osztjuk fel, ha arányosan osztjuk el a körzeteket, akkor a reális 3:2 a Zöld Párt javára végeredményt fogjuk kapni. Ha viszont ügyesen húzzuk meg a határokat, akkor sikerülhet „tömbösíteni” a zöld szavazatokat, és míg két körzetben a Zöld Párt lemosná a Sárga Pártot, addig a többi körzetben a Sárga Párt enyhe előnnyel végezne. 3:2 lenne így a Sárga Párt javára. A normális választókörzetek nagyjából egyforma, egybefüggő területet fednek le; míg a tipikus gerrymanderelt körzet formája egyáltalán nem hasonlít semmire, legfeljebb Jackson Pollock non-figuratív festményeire.

Austin város szétgerrymanderezett válaszási térképe és egy Jackson Pollock-festmény

 

Négy különböző amerikai választókörzet és egy másik Jackson Pollock-festmény

A gerrymandering fajtái: 1) Széttörés: amikor egy városnak vagy városrésznek az egy tömbben szavazó választópolgárait a szomszédos, másképpen szavazó tömbhöz csatolják, ad absurdum a város, ahelyett, hogy kapna 2-3 képviselői helyet, kap egyet, és a külvárosokat az agglomerációval vagy akár falvakkal vonják össze. Ez az egyik legdurvább, mert így kisebbségbe kerülhetnek a falusi vagy kisvárosi szavazatokkal, és nem is a nagyvárosban lakók döntenek így a saját képviselőjükről, aki ezek után nem is őket, hanem a saját, kisvárosi-falusi szavazóit fogja képviselini!

2) Tömbösítés: pont az ellenkezője, amikor nem lehet kikhez csatolni az egységesen szavazó tömböt, ezért olyan körzeteket alakítanak ki, ahol ez a tömb 90-95%-os többségbe kerül; a saját ellenzéki szavazóik így más körzetekbe kerülnek át, ahol eldönthetik a választást is, mások javára.

3) Eltérítés: ez az amerikai politikára jellemző inkább. Ebben az esetben úgy rajzolják újra a választókörzeti határokat, hogy két, azonos pártban lévő, jelenleg is képviselő az újraválasztási kampányában – egymás ellen induljon.

4) Elrablás: ez is az amerikai politikára jellemző, ahol kötelező előfeltétel, hogy mindenki abban a körzetben lakjon, ahol indul (ez Magyarországon miért nem kötelező?); logikus, hogy akkor tudja csak jól képviselni a helyi lakók érdekeit, ha ő maga is helyi lakó. Ebben az esetben az aktív politikus hirtelen térképen kívül találja magát – nem abban a körzetben lesz a lakcíme, ahol korábban választást nyert!

Az, hogy mennyire szétbarmolt egy választási rendszer, egy hatékonysági mutatóval lehet lemérni. Amennyiben a Kongresszusban (vagy a képviselőházban, parlamentben) az egyes pártok jelöltjei pontosan olyan arányban vannak jelen, mint amilyen arányban szavazatot kaptak a választáson, akkor a hatékonysági mutató 0%. Amennyiben mondjuk 40%-nyi szavazatot kapott, de 45%-nyi képviselői hellyel bír egy párt, akkor a hatékonysági mutató 5%-os. Minél demokratikusabb egy parlamenti választás, annál közelebb vagyunk a hatékonysági mutatóban a 0-hoz. Egy 2016-os szövetségi bírósági döntés alapján a wisconsini többség saját javára változtatta meg a választókörzeti határokat, azaz kimondta, hogy az törvénytelen: mert bár csak 48,6%-nyi szavazatot kaptak jelöltjeik, a képviselőházban mégis 61%-os jelenlétet értek el. És épp a minap döntött úgy egy másik szövetségi bíróság is, hogy az észak-karolinai képviselők súlyosan megsértették az egy ember, egy szavazat elvét, és kötelezték a helyi törvényhozást arra, hogy még a novemberi félidős választások előtt rajzolják újra a választási térképet. Ráadásul az a tisztségviselő, aki a térkép legutóbbi újrarajzolásért felelt, nyíltan ki is mondta: „Egy republikánust megválasztani mindenképp jobb, mint bármelyik demokratát.” Ebben az államban a republikánusok a szavazatok 53%-ával a képviselői helyek 77%-át szerezték meg. A képviselők pedig a bírósági akarattal szembe menve úgy döntöttek mégis, hogy a bírói döntés értelmében újra fogják rajzolni, ezúttal jobban odafigyelve, a választóköri határokat, de sajnos az idő rövidsége miatt már biztos, hogy nem 2018-ban -- talán nem véletlenül.

13 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://voltegyszeregyamerika.blog.hu/api/trackback/id/tr2614260193

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Indriq 2018.09.26. 00:53:34

Kizárt dolog hogy nálunk ilyesmi előfordulhatna. A csornai bronzon ilyet tuti nem hagyna :)
( irónia, nem kell okoskodni :) )

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2018.09.26. 06:09:17

@Indriq:

Mo-on a dolognak semmi jelentősége. Nincsenek ugyanis igazán stabil beállítottságú körzetek.

Ezért is van az, hogy soha senki se élt a módszerrel.

Stenonis 2018.09.26. 07:38:46

@maxval balcán bircaman:
Lásd a szegedi körzetek.

Ááá, dehogy fordult ilyen elő. :)

vergyula 2018.09.26. 07:48:00

@maxval balcán bircaman: Maga Kövér László ismerte be, hogy "volt némi bűvészkedés a körzetekkel", vagy valami ilyesmi.

Indriq 2018.09.26. 08:19:00

@maxval balcán bircaman: inkább libsizz, te másra úgyse vagy jó..... amikor a gazdáid is elismerték, jobb ha qssolsz :)

CCnick 2018.09.26. 08:19:42

Tudtam, hogy ezt is orbán találta ki.

CCnick 2018.09.26. 08:35:29

Ugye azért az mindenkinek megvan, hogy a magyar körzethatárokat 2005ben az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította mégis basztak hozzányúlni a progresszív demokraták pedig azért lett volna rá több mint egy évtizedük. De nem, nekik megfelelt a brutálisan aránytalan rendszer

Balázs Nádasi 2018.09.28. 09:13:03

@maxval balcán bircaman: Azt hiszem, a cikk utolsó bekezdését nem sikerült megérteni. Leírom még egyszer.

"Minél demokratikusabb egy parlamenti választás, annál közelebb vagyunk a hatékonysági mutatóban a 0-hoz."

Azt is megismétlem, hogy egy szövetségi bíróság alkotmányellenesnek minősítette a körzethatárokat, merthogy azok sértik az egy ember, egy szavazat elvét, pusztán amiatt, mert ez a hatékonysági mutató felszökött egészen a brutálisan magas 13%-ig.

Magyarországon pedig eközben: "volt némi bűvészkedés" illetve 49%-->67% az nekem 18%-os eltérést mutat.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2018.09.28. 09:52:45

@Balázs Nádasi:

Mo-on éppen most van közel egyenlőség a szavazatokban.

A 176 körzet az 1989-es népességi adatok alapján lett megállapítva, s már sokszor dupla eltérés is volt 2010-ben.

Balázs Nádasi 2018.09.28. 14:39:37

@maxval balcán bircaman: szavazatokban közel egyenlőség, nem látom, hogy a Fidesz a Parlamentben 49%-os párt lenne. nincs több mondanivalóm.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2018.09.28. 15:29:27

@Balázs Nádasi:

Keversz 2 dolgot:
- szavazatok egyenlősége - ez megvan 2014 óta Mo-on,
- szavazatok aránya és mandátumok aránya - ez sose volt meg Mo-on, mivel a választási rendszer aránytalan 1990 óta.
süti beállítások módosítása